A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig

Ettől az ellenzék megrettent, mert ez nyilvánvalóan radikálisan új helyzetet teremtett volna. Követeléseit egy titkos paktumban feladva behódolt az uralkodónak, aki ezért 1906 tavaszán az ellenzéki vezérek — Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Wekerle Sándor és Kossuth Ferenc — kezébe adta a kormánypálcát.

18 Az országos helyzet alakulása — valószínűleg — reményeket ébresztett Szabó Istvánban is. 1906 augusztusától kezdve ugyanis rendszeresen felszólalt a vármegyei törvényhatóságban és jó kapcsolatokat épített ki az ott már addig is tevékenykedő paraszttársaival, különösen két vezérükkel: Kisiván Jánossal és Novak Jánossal. 1907-ben ebből a módos-paraszti magból a törvényhatósági bizottságban kialakult az ellenzék. Ennek egyik, országos visszhangot kiváltó eseményére 1907. február 4-én került sor Kaposvárott az „ódon" vármegyeházban. Ott gróf Szécsényi Aladár, a megyei Függetlenségi Párt vezére éppen törvényes, ha kell rendőri intézkedést is kért az „egyke" ellen. További terjedésének akadályozására örökösödési törvényt, illetve paraszti hitbizományt sürgetett a parasztság számára. Erre a szintén függetlenségi párti parasztképviselők részéről olyan felzúdulás következett az urak ellen, amilyenre még nem volt példa: „Földet a népnek! Hol a 48. XX. törvénycikk? Le a hitbizománnyal! Le a papi birtokkal!" A lázadók között ott voltak a református papok is: Mozsonyi Sándor, Nagy Lajos és Varga Dezső darányi lelkész. Ez utóbbi határozati javaslata követelte: a hitbizományi rendszer megszüntetését, a kincstári, alapítványi birtokok parcellázását, az 500 kh-s bérletmaximum megállapítását, az állami eredetű papi birtokok kötelező kisbérletbe adását, az adómentes létminimum megállapítását és az új kataszteri értékfelmérés alapján a progresszív adózás bevezetését. Ezután Szabó István csokonyai bíró elmondta, hogy az igazságtalan kataszter szerint ők 9 korona 78 fillér adót fizetnek holdanként, míg az uradalmak csupán 58 fillért. Ezért kell bevezetni a progresszív adózást. O még a sztrájkoló aratóknak is igazat adott, amire az urak nem akarták tovább hallgatni. Erre ő — aki óvatosságáról volt híres — most odavágta az uraknak: „nagy méltatlanság, hogy amikor a nép jogokat követel, akkor az urak nem akarják meghallgatni. Bezzeg jók voltunk a nemzeti ellenálláskor. Eddig a földmíves nép az úri osztállyal együtt akarta jogait megszerezni, de ha az urak nem úgy bánnak velünk, akkor a nép nélkülük és ellenük is kivívja jogait!" Az urak vármegyei többsége azonban leszavazta a parasztok javaslatait. Az eseményekről tudósító Somogyvármegye alapján a Budapesti Napló főszerkesztője, Kabos Ede február 10-én „A somogyi Tiborcok" címmel nagy vezércikket írt. Ebben azt állítja, hogy „ez a csokonyai bíró európai ember a magyar parlament középkori uraival szemben. A keserűsége a Tiborcé, de a hangja a modern európai emberé, aki keserűen mondja el panaszát, de el is tudja mondani az orvosságát. ... Szemük kinyílt. Látják önmagukat. Látják ellenségeiket. Világosan ismerik a bajt. Csalhatatlanul tudják az orvosságot." E híreket olvasva, Ady Endre, aki akkor Párizsban élt, ekkor írta meg a „Fölszállott a páva" című versét. Ezzel fejezve ki elismerését a „somogyi Tiborénak", a „csokonai bírónak." 18 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, Budapest, 1999. 70.