A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)
SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig
tagjai felé. Ez magában hordozta a földbirtokosi — gazdagparaszti szövetség létrehozását. E javaslatokat a Gazdaszövetség november 28-i rendkívüli közgyűlésén elfogadták. Ekkor Dessewffy Emil elnök kifejtette: a „Gazdaszövetségnek új szervezetével be kell hálóznia az egész magyar gazdatársadalmat azért, hogy saját érdekében tettekre buzdítva, az ellene irányuló támadásokat hatásosan visszaverhesse és Magyarországot megtartsa a magyaroknak." A gazdagparasztság Gazdaszövetségbe való beléptetésével ekkor még neki is csak az volt a célja, hogy a képviselőválasztásoknál a „szavazatok többsége olyan egyénekre essék," akik elfogadják az ő programjukat. A Gazdaszövetségnek — mint mindig — most is konkrét gazdasági céljai voltak. Szomjas Gusztáv határozati javaslatban indítványozta, hogy „a szegény néposztály elsőrendű szükségletei hagyassanak meg maximális árban, a többi terményekre pedig térjen vissza a szabadforgalom." E kompromisszumos javaslatot a szövetség rendkívüli közgyűlése elfogadta. Ez egyrészt a munkások és az agrárszegénység súlyos gazdasági és szociális helyzetével és növekvő társadalmi feszültségekkel volt kapcsolatban. Másrészt, a Magyar Gazdák Szemléje a közgyűlés e határozatát azzal is indokolta, mert „napról napra elviselhetetlenebbé válik" a parasztság helyzete. „Tele van a falu keserűséggel a rengeteg zaklatás és méltánytalanság miatt." A háború és főleg az orosz forradalmak hatására a Gazdaszövetség vezetősége 1917 őszén „A Barázda" címen, hetilapot adott ki, amely a parasztságnak szólt. Ez újkonzervatív-agrárius érdekek, és ideológia alapján elkezdte a háborúba belefáradt és kiábrándult módos-parasztság befolyásolását és szervezését. E lapnak 1918 tavaszán már 10 000 előfizetője volt. Az év elején a lap támogatására a Hangya Ipar Rt. 20 000 koronát utalt át a szövetségnek. Márciusban pedig az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója körlevélben szólította fel a hitelszövetkezeteket, hogy terjesszék A Barázdát. A Gazdaszövetség 1918. február 19-i és március 22-i igazgató választmányi ülésén Schandl Károly dr. jelentette, hogy a politikai szervezkedésről 12 vármegyei gazdasági egyesület adott véleményt. Ezek közöl 3 (a Délvidéki Földmívelők Gazdasági Egyesülete, a Nógrádi Gazdasági Egyesület és a Pozsony vármegyei Gazdasági Egyesület) a külön agrárpárt mellett foglalt állást. A többiek azonban még nem értettek egyet külön agrárpárt létrehozásával. A politikai szervezkedés gondolatát különösen jól fogadták Gömör, Nógrád, Baranya és Szolnok vármegyék egy részében. E szervezőmunkába ekkor már bekapcsolódott a Református Lelkész Egyesület is. A március 22-i értekezleten heves vitát váltott ki a Gazdaszövetség lehetséges agrárprogramja. E vitában többek között részt vettek: Darányi Ignác elnök, Bernát István, Czettler Jenő dr., Dessewffy Aurél gróf és Gaál Gaszton. Egyetértettek abban, hogy azt mielőbb százezer példányba terjesszék. Újra felmerült a külön agrárpárt gondolata, valamint az is, hogy a képviselőjelöltek a választások idején majd „függetlenségük biztosítása szempontjából pártonkívüli agrárprogrammal lépjenek fel." 10 9 Uo. 374. 10 Uo. 1918. március-április 122-125.
