A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

HALMÁGYI Pál: Kiszombor község az I. világháborúban és az idegen megszállás alatt (1914-1921). Kiszomboriak a fronton

Az 1918. december 1-én tartott közgyűlésen bemutatták a Nemzeti Tanács tagjai által letett eskü jegyzőkönyvét. A jegyző kérte a közgyűlést, hogy „ezentúl a Nemzeti Tanáccsal egyetértőleg eljárni szíveskedjék, miután a Nemzeti Tanács úgy a közgyűlésnek, mint az elöljáróságnak is ellenőrző szerve. " A közgyűlés mindezt „örvendetesen" tudomásul vette és az együttműködés biztosítása céljából a Nemzeti Tanács tagjait a közgyűlésre és az elöljáróság üléseire meghívta.

15 A viszonyok gyökeres megváltozását jelentette, hogy a szerb hadsereg teljesen elzárta a Maros vonalát. A zombori gazdák nem mehettek át a makói oldalon lévő földjeikre, a makóiak pedig nem jöhettek át még a szugolyi kertekbe sem. A képviselő-testület ezért két tagját, Hadik Mihályt és Száz Andrást a deszki szerb parancsnokságra küldött, hogy járjon el ez ügyben. A hídon csak a szerb hatóság által kiállított igazolvánnyal lehetett átmenni, ilyen igazolványt beszerezni pedig igen körülményes volt.

16 A megszállás első napjaiban ismét változott a helyzet a községházán. December 10-én a nagyszentmiklósi járás főszolgabírája, Hadfy Károly (ők is szerb fennhatóság alatt éltek), Mészáros Pál megválasztott segédjegyzőt bízta meg a jegyzői teendők ellátásával mindaddig, míg a végleges rendezés meg nem történhet.

17 Ugyanekkor a most már a főszolgabíró nevében eljáró Mészáros Pál jegyző a Nemzeti Tanács véleményének meghallgatása után megejtett választás eredményeképpen az addig helyettesítéssel betöltött bírói székbe Bakaity Vilmost, törvénybírónak Matuszka Mátyást, pénztárosnak Ambrus Andrást, gazdasági esküdtnek Pálfi Illést, esküdteknek Szekeres Jánost, Faragó Mihályt és Bódi Mihályt hirdette ki. Az elöljáróság új tagjainak az előírt esküt a járási főbírói hivatalban kellett letenni. A szerb megszállók, mivel nem nélkülözhették, ezért eltűrték a mindennapi élet irányításában és szervezésében a magyar közigazgatást a vármegyétől kezdődően a községekig bezárólag. 1919. február 10-től újabb nehéz teher szakadt a falura. A megszálló csapatok létszáma ismét emelkedett. A kezdetben bevonult 30 fős csapat időközben 41 főre növekedett, ám ekkor újabb 55 fővel gyarapodtak és most már e közel száz katona ellátása változatlanul a kiszomboriakat terhelte.

19 A katonák ellátását ekkor már a község saját kezébe vette és a terheket szétosztotta az uradalmakra. Ha a befolyt összeg nem lesz elég, az egész községre kivetett pótadó pótolja a hiányokat, és bíztak abban, hogy a megszállók is térítenek valamit. A uradalmak által fizetett díjat naponként és egy katonára számították ki az alábbiak szerint: reggelire: 10 dkg szalonna 1 K 50 f ebéd: vacsorára 40 dkg hús 4 K 1 kg kenyér 2 K főzőnő OK 50 f főzelék 1K 15 Községi jkv. 1918. dec. 1. 60. H. 16 Községi jkv. 1918. dec. 1. 63. H. 17 Községi jkv. 1918. dec. 10. 65. H. 18 Községi jkv. 1918. dec. 10. 66. H. 19 Községi jkv. 1918. dec. 10. 66. H. és 1919. febr. 10. 12. H.