A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

HALMÁGYI Pál: Kiszombor község az I. világháborúban és az idegen megszállás alatt (1914-1921). Kiszomboriak a fronton

let tagjait. A közgyűlés a szegedi katonai parancsnokságtól kapott értesítést tárgyalta meg, mely szerint „ma délután a község szerb megszállása bekövetkezik."^ 1918. november 26-án Újvidéken a Szláv Nemzeti Gyűlés kimondta a Dél-magyarországi megyék csatlakozását Szerbiához. December l-jén a gyulafehérvári román nemzetgyűlés mondta ki az erdélyi románok egyesülését Romániával. Ezen tragikus események szenvedő alanyai — az ország peremvidékein lakó magyarok — mind e közben teljes létbizonytalanságban éltek és sokan közülük elindultak az ország biztonságosabbnak vélt belseje felé. Kiszombor színmagyar és mindaddig az országhatároktól jókora távolságban, s ezért biztonságban élő lakói 1918. november 29-én arra eszméltek, hogy falujukba bevonult a szerb hadsereg. (Egyes feljegyzések a megszállás kezdetét, 1918. november 18-ra teszik. Valószínűbb, hogy ez a főispáni hivatali feljegyzés a megyeszékhely Nagybecskerek megszállásának időpontját rögzíti.

12

) A szerb megszállással egy teljesen új korszak kezdődött az addig már nyolc évszázadot megélt község életében. A frontról hazatért katonák elkeseredve látták, hogy azok vették át felettük a hatalmat, akik ellen öt évig keményen harcoltak. Az angol hajókon Korfu szigetére átmentett szerb hadsereg az antant szárnyai alatt feléledt, és ekkor már a legtúlzóbb nagyszerb vágyaknak igyekezett érvényt szerezni. Nemcsak Torontál vármegyét, de az egész Bánságot akarták. Újszegedtől (november 24.), Kiszomboron (november 29.) és Nagy szentmiklóson át Temesvárig szállták meg e vidéket. A lassabban közeledő román csapatok ugyanígy maguknak akarták e gazdag és művelt területet, a kiemelkedően fejlett központjával együtt. A majdnem fegyveres összeütközéshez vezető ellentéteket az antant tisztek próbálták csillapítani a két hódító hadsereg között. A végső megoldást majd a párizsi békék jelentik, ahol salamoni döntéssel átlósan kettéosztották a Maros, a Tisza, a Duna és a Dél-erdélyi hegyek határolta vidéket. Temesvár és a Bánság keleti része Romániához, Nagybecskerek, Nagykikinda és Versec Jugoszláviához került. Az Újszegedtől Kiszomborig húzódó legészakibb torontáli terület a rajta lévő 9 községgel Magyarországé maradt. (Szőreg, Deszk, Klárafalva, Ferencszállás, Kiszombor, Ószentiván, Újszentiván, Kübekháza, Gyálanagyrét.)

13 E döntés azonban 1918 novemberében még nagyon messze volt. Senki nem hitte, hogy a bevonuló szedett-vedett szerb katonák majdnem 3 évig lesznek élet és halál urai az addig oly békés falvakban. Az idegen katonaság elszállásolását és élelmezését a községnek kellett megoldania. A képviselők azt indítványozták, hogy az uradalmak vállalják e terhet magukra. Hetenként felváltva gondoskodjanak a megszállók ellátásáról. Az első hétre zombori Rónay Béla gazdasága vállalta a katonák elhelyezésé és élelmezését. A község felkérte zombori Rónay Jenőt, ill. fiát Imrét, továbbá zombori Rónay Aladárnét és zombori Rónay Ernőt, hogy hasonlóképpen vállalják e feladatokat.

14 A megszállók első egysége 30 főből állt. 11 Községi jkv. 1918. nov. 29. 56. H. 12 CSML TVFI 8/1921. 13 ROMSICS 2001, 110-120. 14 Községi jkv. 1918. nov. 29. 56. H.