A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

PÁLHÁZI Ernő: „Széchenyi Rádió Szeged!” Visszaemlékezés 1956-ra

borral összenéztünk, egyszerre egyet gondoltunk. Hát a MAV Rádióáüomás az nagyteljesítményű, 1-Kwattos. Hatósugara túüépi az országhatárt. A II. vüágháborúban az Ukrajnában lévő gyorshadtest vasúti egységével ez az adó tartotta a kapcsolatot. Nekünk pedig minden nap, többször is folyamatos kapcsolatunk volt Záhony vasútáüomással, Szombatheüyel, Pécscsel, Kaposvárral, talán minden vasúti nagy csomóponttal. Felkínáltuk a forradalomnak a MAV-Rádiót. Megbeszéltük, hogy másnap reggel, ketten Tiborral, a főnökkel egyeztetve lefoglaljuk az adót és átáüítjuk műsorszórásra. Kiépítjük a stúdiót és még 26-án indulhat az adás. Hát boldogan összeölelkeztünk. Csodálatos pülanat volt ez. Az Egyetemi Bizottság váüalta, hogy a Szegedi Nemzeti Színház művészeit, valamint az újságírókat mozgósítja. Ezzel beléptünk a forradalom sodrába. Olyan lelkesek voltunk, hogy még én a lázamról is megfeledkeztem. Hát nem csoda, egészen más láz égett akkor bennem. Levonultunk a tanácsterembe, mert az volt a parancs, ez volt az első parancs amit kaptunk, véletlenül a rendőrség pincéjébe menjünk le és azonnal vételezzünk fel fegyvert. Lementünk, fölvételeztük a fegyvert, aztán majd menjünk el a Honvéd-téri laktanyába, ahol Palotás József kedves, szintén vasutas koüegánk szervezi a nemzetőrséget. Vegyen bennünket létszámba, mivel legálisan kell kezelni a fegyverviselést. A tanácsterem előtt nagy volt a tolongás. Bementünk egy kisebb szobába. Vezetőnk azt mondta, hogy várnunk kell, mert itt vannak a Kecskeméti Magyar Légierő képviselői. Katonai tárgyalás folyik. Az ajtó nem volt rendesen becsukva. így haüottuk, hogy egy hang bejelenti: „A Magyar Légierő légitámadást intéz a szovjet katonai csoportosításokra, ha másnap délig nem kezdik meg a kivonulást". Ezzel befejeződött a tanácskozás. Két civil ruhás rendőr kikísért bennünket. Megkaptuk mi a pincében az egy-egy 7.62-es marok lőfegyvert is póttár-tölténnyel. A Rendőrségi fegyvermozgási jegyzőkönyv, alá volt írva, igazolószelvény, minden rendben volt. Elindulhatunk ketten Tiborral. Elmentünk a Honvéd-téri laktanyába. A város kihalt volt. A téren viszont nagy volt a mozgás. Rengeteg fiatal jött be a bejárati kapun. Bementünk. Jobbra, egy alagsori helyiségben, egy asztal mögött állt Palotás Jóska barátunk. Egy írnok jelzése szerint fegyvert osztott az újdonsült nemzetőröknek. Örömmel üdvözöltük egymást. Elmondtuk, nekünk már van fegyverünk, csak nyilvántartásba keü venni. Mi fogjuk üzemeltetni másnap a Szabad Szeged Rádióáüomást. Nemzetőr igazolványt nem kaptunk, csak nyüvántartásba vették pisztolyainkat. Úgy éjjel 1 óra lehetett, amikor kiléptünk a kaszárnyából. Az épület sarkán akkor már fegyveres nemzetőr állt őrséget, hát még igazoltatott is. Elindultunk haza. Tiborék akkor a Ságvári utcában laktak. Ott elváltunk egymástól, én pedig tele fényes és boldog reménnyel egy új, boldog, szabad Magyarország álmával siettem haza. Azon az éjszakán Szeged újra szabad város lett. Reggel korán már a rádióban voltunk Azonnal bejelentkeztünk az osztályfőnöknél, rövidesen előadtuk az éjszaka történteket. A főnök megdöbbenve haügatta. Nem tudta, hogy még éjszaka felszabadult Szeged. Természetesen örült és szó nélkül engedélyt adott a rádió birtokbavételére. Szabad kezet kaptunk. Reggel megérkezett Oláh Jóska kollégánk, aki a hírre nagy-nagy örömmel fölpattant mint egy gumüabda. Hát bizony nagy öröm volt ez, ezen a mámoros reggelen. Bran-