A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

BÁLINT László: Októberi hulló csillagok. Egy volt gimnazista visszaemlékezései az 1956-os szegedi eseményekre

proletár internacionalizmus és ők mindenképpen eleget akartak tenni és eleget is tettek ezeknek az elvárásoknak. Az országos napilapokkal és a rádióval ugyanez volt a helyzet. Közben az MSZMP propagandagépezetének az irányításával egyre-másra jelentek meg sok-sok fényképpel illusztrálva a különféle agitációs kiadványok. Ezek közül kiemelést érdemelnek az eüenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben címet viselők, közismertebb néven a Fehér Könyv egymást követő kötetei. A cél a forradalom bemocskolása, a nem keüően tájékozott tömegek megtévesztése amelyet csak hazugságok sokaságával, rágalomhadjárattal lehetett elérni. Ismételgetni keUett, sulykolni keUett az októberi-novemberi forradalom ellenforradalmi jeUegét, és azt a négy — meglehetősen labiüs lábakon áUó — kiváltó okot, amelyet a kádári ideológusok konstruáltak meg. A meggyőzés-megdolgozás érdekében a következő lépés egy jelentős kiállítási anyag összeáUítása volt, amelyet elkészülte után a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban, majd a kisebb városokban is a közönség elé tártak az „eUenforradalom rémtetteit" ülusztrálandó. A tablók között természetesen előkelő helyen szerepeltek a különféle atrocitásokról, vagy annak feltüntetett esetekről készült fényképfelvételek és dokumentumok. A cél félreérthetetlen volt: aki eddig nem látta be, vagy kételkedett az „eüenforradalom fasiszta terrorjában", s az a képeket, dokumentációkat látva a saját szemével győződjön meg arról. A kiáUítás 1957. nyarának a végén Szegedre is eljutott. A teljes anyag bemutatásra került a Horváth Mihály utcában lévő kiállítási teremben. Valószínűleg azért, hogy a kiállításnak helyi aktualitása is legyen, a rendezők néhány olyan tablót is a sor végére helyeztek, amelyekben szegedi vonatkozású fényképek és egyéb dokumentumok voltak láthatók és olvashatók. A fényképek alatt a kor stílusának és elvárásának megfelelő magyarázó szöveg volt elhelyezve. A kiállítás megnyitására Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottság egyik titkára utazott Szegedre. A helyi sajtó tudósítása szerint (Délmagyarország 1957. augusztus 12.) beszédében azt is kihangsúlyozta, hogy „a szegedi eüenforradalmárok sem voltak emberségesebbek, mint fővárosi társaik, de a szovjet tankok dübörgése és a kiskunhalasi ezred hűséges és bátor helytállása miatt Kováts József és társai háromszor is meggondolták, hogy megkezdjék a kommunisták és a népi demokratikus rend más híveinek a legyÜkolását." Ostoba ember lehetett, aki Kiss Károlyt tájékoztatta, vagy a beszédét írta, mert az említett „kiskunhalasi ezred" — kiskunhalasi 37. lövészezred — Hódosán Imre őrnagy ezredparancsnok vezérletével a fővárosban tanúsított „hűséges és bátor helytállás"-t az ottani forradalmárokkal szemben, Szegednek pedig még a közelében sem járt a forradalmi napok alatt. Szegedre a kiskunmajsai 31. lövészezredet vezényelték, október 26-án ők lőtték a sortüzet és a forradalom győzelmével közel egy időben ki is vonták őket a városból. így a Botond Gábor őrnagy vezette kiskunmajsai lövészének sem lehetett már semmi köze ahhoz, hogy a forradalom győzelme után mi s hogyan történt Szegeden. Ami tehát nem történt meg, az nem történt meg. De Kiss Károly beszéde szerint a „szándék megvolt" Kováts Józsefben és társaiban a gyilkolásra. „Ezt eléggé bizonyítja Kováts parancsa, amely alapján ötven szegedi elvtársat hur-