A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

MIKLÓS Péter: Népbírósági perek hódmezővásárhelyi lelkészek ellen (1947-1949)

NÉPBÍRÓSÁGI PEREK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI LELKÉSZEK ELLEN* (1947-1949) MIKLÓS PÉTER Sajátos funkció jutott az 1945 utáni igazságszolgáltatási rendszerben a népbíróságoknak és a népügyészségeknek. A Szovjetunióval és a szövetséges hatalmakkal kötött fegyverszüneti egyezmény 14. pontja — de már a Szegeden megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. decemberi programja is — leszögezte, hogy a hazaárulók és a háborús bűnösök megbüntetésére népbíróságokat szerveznek. Erről a kérdésről az Ideiglenes Nemzeti Kormány 81/1945. M.E. számú rendelete határozott, amely a háborús és népeüenes bűnösök ügyét kivonta a területileg illetékes — a kommunisták és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által politikailag megbízhatatlannak ítélt — bíróságok hatásköre alól. A rendelet kimondta, hogy ezeket a bűnöket akkor is meg kell torolni, ha azok elkövetésük időpontjában nem ütköztek jogszabályba, vagy éppen azok végrehajtására irányultak. A polgári személyeken kívül a közhivatalnokok, a fegyveres erők, a rendőrség és a csendőrség embereit is a rendelet hatály alá helyezték. A népbíróságokat a törvényszéki központokban áUították föl, országszerte 24 működött különböző időintervaüumban ugyan, de 1950 áprilisáig. A népbíróságnak öt laikus tagja volt, akiket az öt koalíciós párt jelölt e tisztségre. Melléjük az igazságügy-miniszter rendelt ki jogvégzett tanácsvezető bírót. A vádat a népügyész képviselte, aki fölkészült, fölsőbb jogi képesítéssel rendelkező szakember volt. Az igazságügy-miniszter nevezte ki a helyi nemzeti bizottság javaslata alapján. A népügyészek függetlenségére a kormányzat sokat adott, ezért kiemelkedően magas fizetésük volt, és állásukból bármikor elbocsáthatták őket. A népbírósági ítéletek eUen a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT) lehetett föllebbezni, amelynek öt tagja ügyvédi vagy bírói vizsgával rendelkező jogász volt. Előtte a vádat a népfőügyész, vagy helyettese képviselte. 1945 áprilisában — az MKP nyomására — a népbíróságok taglétszámát hatra emelték, s a szakszervezetek is jelölhettek tagot a testületbe. Ezzel tovább erősödött a népbíróságokban a baloldali befolyás, és ez a döntésekre is kihatott. Az ítéleteknek széles skálája volt: a halálbüntetéstől a különböző időtartamú fegyház- és börtönbüntetéseken keresztül a kényszermunkáig és az internálásig. 1945 és 1950 között 58 629 fő áüt a népbíróságok előtt, akik közül 477-et ítéltek halálra, de végre csak 189-et hajtottak, üyen jellegű népi igazságszolgáltató testületek az összes kelet-európai országban működtek, de Franciaországban is hasonló szervek ítélkeztek * A tanulmány megírása idején az MTA-Sasakawa Alapítvány és a Faludi Ferenc Akadémia ösztön díjában részesültem.