A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)
MIKLÓS Péter: Népbírósági perek hódmezővásárhelyi lelkészek ellen (1947-1949)
a kollaboránsok fölött. Súlyos problémája azonban működésüknek, hogy legtöbbször a személyes sérelmek, a helyi ellentétek és az egyéni érdekek, bosszúvágyak kerültek előtérbe, s nem a jogi szemlélet és az igazságszolgáltatás igénye. Az 1946:VII. tc. rendelkezett a népbíróságokon belül öttagú külön tanácsok lét rehozásáról, amelyek a köztársaság (1946:1. tc.) és a demokratikus áÜamrend ellen irányuló bűntettekben hoztak ítéletet. „1. § (1) Bűntett miatt büntetendő, aki az 1946. évi I. törvényben megalkotott demokratikus államrend vagy demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vezet vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti. (2) Bűntettet követ el az is, aki az (1) bekezdésben meghatározott mozgalomban vagy szervezkedésben tevékeny részt vesz vagy azt előmozdítja. 2. § Bűntettet követ el: a) aki az 1. § (1) bekezdésében meghatározott államrend vagy köztársaság megváltoztatására lázít, b) a demokratikus államrend vagy annak alapintézményei ellen gyűlöletre izgat, c) egyes személyek vagy csoportok eUen azok demokratikus vagy köztársasági meggyőződése miatt gyűlöletre izgat, d) az áüampolgári szabadság vagy jogegyenlőség érvényesülése ellen vagy nemzetiségi, faji vagy felekezeti gyűlölködésre izgat, illetőleg annak felkeltésére alkalmas más cselekményt követ el. 3. § Vétséget követ el, aki háborús vagy népeUenes bűncselekményt vagy a jelen törvényben meghatározott valamely cselekményt magasztal, vagy Uyennek elkövetőjét feldicséri." A törvényt példátlan szigorral alkalmazták. Izgatás vádjával több száz embert vontak vizsgálat és eljárás alá. Az ítéletek rövid idő alatt születtek és kegyetlenek voltak. Az új hatalom, a kiépülésének utolsó fázisába érkezett Rákosi-diktatúra az 1946:VII. törvénnyel legalizálta a politikai eUenfeleivel való leszámolást. A bíróság elnöke szakképzett jogász volt, akit az igazságügy-miniszter nevezett ki. Laikus tagjait pedig a kormánypártok (Független Kisgazdapárt, Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt) helyi szervezetei delegálták. A büntetés halál, életfogytiglani kényszermunka vagy fegyház is lehetett. A hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásától való meghatározott idejű eltiltást az ítéletnek minden esetben tartalmaznia keUett. Az elítélt vagyonát — vagy annak legalább egy részét — elkobozták. Külföldi állampolgárt az országból való kitoloncolással, magyar áUampolgárt a lakóhelyéről való kifutással és internálással (kényszerlakhely kijelölésével) büntethettek. Eperjessy Mihály hódmezővásárhelyi református lelkészt 1946. december 9-én tartóztatták le. A vád eUene az volt, hogy vétett a föntebb röviden bemutatott 1946:VII. tc. — a köztársaság és a demokratikus áÜamrend büntetőjogi védelméről szóló törvény — eUen. Egy helyi lakos följelentése alapján kezdett nyomozni a hódmezővásárhelyi rendőrkapitányság áUamvédelmi osztálya. Eperjessyt azzal vádolták, hogy 1946. október 15-én hittanórán a növendékei előtt az áUam és az áUamrendőrség megvetésére okot adó kijelentéseket tett. A rendőrségről az áUította, hogy „Teleki téri alkalmi munkásokból tevődik össze". 1 A kommunistákat és az 1 Csongrád Megyei Levéltár. Szegedi Népbíróság iratai, (a továbbiakban: CSML SZNI) NB 12/1947.
