A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

BALÁZS György: Dánia és Norvégia meghódítása a különböző hírforrások alapján a magyar sajtó tükrében, különös tekintettel Csongrád Megyére (1940. április 9–június 9.)

végiai háborúban tanúsított tétovázó magatartása, amely részben elősegítette Hitler itt elért győzelmeit, számára pedig bukásának a lehetőségeit jelezte. A szövetséges haderők norvégiai kudarcai a francia közvélemény elégedetlenségét is felkeltette nagyobb elszántságot követelve. Másodsorban az az amerikai sajtó vélemény is tükröződik, amely egydüláüóan helyeselte Angliának azt a stratégiai irányvonalát, amelyet a norvégiai hadjárat során követett, abban bízva, üy módon elejét lehet venni, hogy Németország másutt kezdjen támadást. Az amerikai sajtónak ez az áüáspontja egyben fényt derít arra is, hogy a tegerentúl mennyire helytelenül ítélték meg Németország további háborús szándékait. Közép-Norvégia feladása a norvég hadsereget igen érzékenyen érintette. Ezt bizonyítja a május 5-én napvüágot látott magyar sajtó közleménye, mely szerint a trondheimi német vonal fölött lévő norvég csapatok parancsnokságai napiparancsban fejezték ki elkeseredésüket a visszavonuló angol csapatok magatartása miatt. Itt is, mint Dél-Norvégiában az angol csapatok anélkül, hogy értesítették volna a norvég egységeket, elhagyták áüásaikat, és hajókon eltávoztak. A trondheimi német vonal fölötti Namsos támaszpontjukat már május 3-án éjjel elhagyták. Egy német jelentés arról számolt be, hogy itt egy angol csapatszáUító hajót a német repülőgépek elsüüyesztettek. Majd a Narviktól északra lévő angol csapatok támadást intéztek a németek eüen, amelyet azok visszavertek, s az angolok e térségben is visszavonulóban voltak. Mindezek a hírek arra mutatnak — olvasható a sajtóban —, hogy Észak-Norvégia kiürítése ugyancsak rövidesen bekövetkezik, mert sem a terepviszonyok, sem pedig az éghajlati adottságok nem alkalmasak komoly hadviselésre. Az eddigi norvégiai háborúról a külföldi lapokon kívül az angol újságok is megalapították, hogy az a szövetségeseknek nagyon sok áldozatába került. Egy ismeretlen tudósítás azt is közölte, hogy maga a norvég hadsereg főparancsnoksága már elhagyta Norvégiát, és angol hajón ismeretlen irányba távozott. A veszteségekkel kapcsolatban a német lapok május 4-i számai arról cikkeztek, hogy a németek eddig 135 angol hajót pusztítottak el, vagy úgy megrongálták, hogy azok hosszú időn át használhatatlan áUapotban maradnak. Ezzel még természetesen nem omlott össze az angol tengeri haderő, jegyezték meg a német újságok, de súlyos veszteség érte.

120 Londoni hivatalos körökben azonban túlzottnak tartották azokat a számokat, amelyeket a németek közöltek a szövetséges és semleges országok 2 300 000 tonna hajóveszteségeiről, s az angol fővárosban ennek csak a felét ismerték el.

121 A május 7-i hírközlés szerint egész Norvégiában, kivéve a legészakibb narviki területeket, a német előnyomulás zökkenőmentesen folyt. Narvik körül heves harcok dúltak, s ezen a szakaszon is a repülőgépek fölényes támadásai miatt a szövetségesek már kivonták csatahajóikat a támadási körzetből. A francia jelentés már enyhébbnek ítélte meg a helyzetet, mondván, hogy a Narvik körüli harcokban a szövetségesek küátásai kedvezőbbek, azt azonban elismerve, hogy a német légierő fölénye itt is megmutatkozott. A párizsi tudósítás arra is rámutatott, hogy ezen a frontszakaszon a német védőcsapatok átszervezése folyamatban van. 120 Szentesi Napló, 1940. május 5. 121 Eger, 1940. május 6.