A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)
BALÁZS György: Dánia és Norvégia meghódítása a különböző hírforrások alapján a magyar sajtó tükrében, különös tekintettel Csongrád Megyére (1940. április 9–június 9.)
hogy a németek nem akarják elnyomni a dánokat. Dánia békés megszállását a németek azzal voltak hajlandók honorálni, hogy az első esztendőkben formailag nem avatkoztak be az ország közigazgatásába, megszálló egységeik nem raboltak, s a német kormány nem nyúlt Dánia területéhez. 24 Berlinből pedig április 13-ra arról számoltak be, hogy Dánia német megszállása teljesen befejeződött. 2 " Dánia elfoglalását követően a párizsi Havas Iroda közölte, hogy az angol légierő április 20-án bombázást intézett a Jütlandon lévő aalbergi repülőtér ellen. És megjegyezte, ez volt az első hadicselekmény dán területen. 26 Továbbá április 27-re Londonból tudósították, hogy nagyszámú angol repülőgép április 26-án virradóra folytatta támadásait a dániai német támaszpontok ellen. 27 Nyilvánvalóan Anglia nem nézhette tétlenül a német hadműveleteket, mivel az ellene irányuló német támadás veszélye egyre jobban körvonalazódott. A NORVÉGIA ELLENI HADJÁRAT A norvég kormány is már 1940 márciusában figyelmeztetéseket kapott berlini követségéről, valamint a svédektől, hogy német csapatok és hadihajók összevonása figyelhető meg az Északi-tengeren és a Balti-tenger kikötőiben, április 5-én pedig konkrét értesülés érkezett Berlinből, hogy Norvégia déli partjain német megszállás várható. De az oslói kormány hitetlenkedő maradt. Még 7-én sem, amikor látták a norvég partok felé tartó nagy német hadihajókat, és jelentések érkeztek brit repülőgépekről, amelyek egy német hadihajórajt vettek géppuskatűz alá a Skagerrak bejáratánál, de még április 8-án sem, amikor az angol Admiralitás tájékoztatta a londoni norvég követséget, hogy Narvik felé tartó nagy német hadi-tengerészeti erőket fedezett fel. A norvég kormány ekkor sem tartotta szükségesnek, hogy megtegyen olyan lépéseket, mint a hadsereg mozgósítása, a kikötőket védő erődök ellátását teljes létszámú legénységgel, a repülőtéri leszállópályák eltorlaszolása, vagy a legfontosabb, a főváros és nagyobb városok közelében a keskeny hajóutak elaknásítása. Ha mindezt elvégezték volna, a történelem talán más irányba fordul. A norvég kormány is, bár először ellenállást tanúsított, de az ország megszállására vonatkozó német kívánságot kezdetben nem tagadta meg teljesen. Csak amikor Osló megszállása után Hitler makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy az egész országban Quisling legyen a miniszterelnök, szakadtak meg a tárgyalások. A gyenge és az országban szétszórt hat norvég hadosztálynak kevés kilátása volt a meglepő német partraszállás megakadályozására. De reményük volt arra, hogy addig helytállnak, míg a tengeren a túlerőben lévő nyugati hatalmak a fölényüket érvényesíthetik. 29 23 Népújság (Hódmezővásárhely) 1940. áprüis 18. 24 RÁNKI György: i. m. 18-19. 25 Vásárhelyi Reggeli Újság 1940. április 13. 26 Eger 1940. április 22. 27 Népújság (Hódmezővásárhely) 1940. április 27. 28 William L. SHIRER: i. m. 428. 29 FÖLDI Pál: i. m. 78.
