A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

BALÁZS György: Dánia és Norvégia meghódítása a különböző hírforrások alapján a magyar sajtó tükrében, különös tekintettel Csongrád Megyére (1940. április 9–június 9.)

rektől. A német nyílttengeri flotta soha nem érhette el a nyílt tengert. A két világháború között az a néhány tengerésztiszt, aki Németország szerény méretű haditengerészetét irányította, eltöprengett ezen a földrajzi tényen, s arra a következtetésekre jutottak, hogy ha Németország a jövőben háborút viselne Nagy-Britannia ellen, meg kell próbálni Norvégiában bázisokat szerezni. Ezáltal Német ország megtörheti a brit blokádot az Északi-tengeren és megnyithatja a nyílt óceánt a német felszíni és felszín alatti hajózás előtt, s ez tényleges lehetőséget kínálna a birodalom számára, hogy megfordítsa a helyzetet, és hatékony blokád alá vonja a brit szigeteket. Ezután nem volt meglepő, hogy a háború 1939-es kitörését követően Rolf Carls tengernagy, a német haditengerészet harmadik legmagasabb rangú tisztje levelekkel kezdte bombázni Raeder tengernagyot, s e levelekben felhívja a figyelmet „a norvég tengerpart német megszállásának fontosságára". Erre fel Raeder közölte stábjával, hogy Hitlert a lehető leghamarabb tájékoztatni kell a „lehetőségekről". 1939. október 10-én Raeder hosszú jelentést tett a Führernek a haditengerészeti hadműveletekről, és felvetette a norvégiai haditengerészeti bázisok megszerzésének jelentőségét, a Vezér „azonnal felfogta a norvég probléma fontosságát" — mondotta Raeder. Hitlert azonban pillanatnyilag a nyugati támadás megindításának gondolata és a tábornokok habozásának meggyőzése kötötte le. Norvégiáról nyüvánvalóan megfeledkezett, de két hónapon belül újra eszébe jutott.

13 1940 márciusának elején a Weserübung címszó irányváltoztatást jelentett Hitler stratégiai terveiben. A Weserübungon mindazokat az előkészületeket kellett érteni, amelyek Dánia, és Norvégia megszállására irányultak. Ezzel Hitler idejekorán meg akart előzni egy szövetséges expedíciós hadtest Észak-Norvégiában történő partraszállását és azt a fenyegető veszélyt, hogy elzárják a svéd acél-szállítmányokat Németországtól. Egy ilyen akciónak a sikere viszont itt sokkal inkább függött az időjárástól, mint a többi hadszíntéren, mert igen nagy arányú, tengeren zajló csapatszállításról volt szó. Ezért mindenekelőtt a megbízható meteorológiai szolgálatot kellett megszervezni a hadműveleti területen. Ezzel összefüggésben aktivizálták a német kémszervezet titkos kapcsolatait Hamburgon keresztül Norvégia felé. A német-norvég hajózási és halászati vállalatokba számos ügynököt építette be, s ezek, a halpiac árfolyam-adatainak álcázva rendszeresen közölték az időjárási adatokat. Hogy a parti területeken folyó német csapatKisszevonásokat titokban tartsák, a legfontosabb kikötőket, s a hozzájuk vezető utakat, vonatjáratokat és a környező helységek szállodáit a legalaposabb ellenőrzés alatt tartották. Arra az esetre, ha ez az akció háborús összecsapásra vezetne, a Német Külügyminisztérium gondosan ügyelt rá, hogy rendelkezésre álljanak speciális erők a dánkirályi család megoltalmazására. Azonban Dánia megszállásakor egyetlen lövés alig dördült el, és a norvég ellenállás is hamarosan megtört. Ezzel kapcsolatosan Schellenberg megjegyezte: „Még ma is rejtély előttem, hogy az ellenséges titkos szolgálat miért vett olyan, és akkor is bizonytalankodva tudomást a 13 William L. SH1RER: A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása. 1995, Teleteacher, 415.