A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

MARJANUCZ László: Szociálpolitika Makón a két világháború között

légnek tekintik, megtérítését a város kérelmezni fogja a „magyar népköztársaság kormányánál".

2 A pótadóra igennel szavaztak 42-en: Tarnay Ivor, dr. Bánffy József, dr. Bán Zsigmond, dr. Fluck András, dr. Dózsa Simon, Jaczkó Emil, Bittó Gyula, C. Kiss Imre, Kendrusz András, Topcsi László, Lélek István, dr. Dózsa Imre, dr. Dózsa Ferenc, Pongrácz Sándor, Bauer Lajos, Csorba János, Joó Bálint, Löwenbach Benedek, Veres Sándor, Regdon Geyza, Koncsek Géza, Tokár Andor, Papp József, Boros Izsó, Sepsei István, Diószilágyi Sándor, Katona Mihály, B Nagy József, Mágori Sámuel, K. Nagy Károly, Horváth Mihály, Iritz Miksa, dr. Istók Barnabás, Károlyi Mihály, Dániel Ignácz, dr. Sukovich Ödön, Gera Sámuel, Gorcsa Péter, Hajdú János, Pák Kálmán, Paku Imre, Künzl Ernő. Ellene szavaztak 26-n: Török János, Vígh Imre Nagy Sándor, Nagy Gy. Péter, Nagy Gy. István, fejes Pál, B. Nagy András, Nagy Béla, Dobai Kálmán, Szűcs Sándor, K. Kiss József, Szakács Márk, Nagy Károly, Bencze István, Mágori Antal, ifj. Márton Bálint, Veres Sámuel, Krausz A. Hermann, Horváth Péter, Mágori Mihály, Mágori Sámuel, Herman Mihály, dr. Dallos Sándor, dr. Stentzky József.

3 A többség elfogadta a szolidaritási adót, közöttük a város tehetősebb polgárai és értelmiségei. Az ellene szavazók sem a szolidaritás gondolatát tagadták meg, csak újabb terhektől kívánták megóvni az amúgy is sokfajta adót fizető lakosságot. 1918-tól a háborús rokkantak, a hősi halottak leszármazottai hatványozottan igényelték a város segítségét. Tömérdek olyan kérés futott be a hatósághoz, mint Varga Györgyé: „Kérem a makói képviselőtestületet, hogy én Varga György jobb kar nélküli vagyontalan rokkant vagyok, tehát kérem a segély megszavazását. Kelt Makó, 1918. December 10."

4 Sokan sokféleképp igyekeztek segíteni a bajba jutottakon. Az Országos Gyermekvédő Liga Erzsébet Szeretetház 1917. évi egyenes adója után a város a hadból hazatért szegény katonák javára 288 K havi gyorssegélyt adott. Ezen kívül a makói lakosok terhére hadi gyorssegély adó fizetését írta elő a tanács. Pl. özv. Erdei Józsefnének 28 K hadisegély-adót kellett volna fizetni, de föllebbezett, mert ő is segélyt élvező hadi özvegy volt. Ezért mentesítését kérte.

5 A hadmentességi adóból befolyt összeg fedezte a hadiárvák és özvegyek illetményének egy részét. Pontosan csak ritkán tudtak fizetni. Pl. az 1924. novemberi illetmény 1925. januárban érkezett meg. Pedig célként tűzték ki: minden rokkant és özvegy megélhetése biztosított legyen

6 A gondoskodás róluk továbbra is a város fontos közügye maradt. 1928-ban 430 hadirokkant, 440 hadiözvegy és 116 hadi árva részesült rendszeres járadékban. Nevelési pótlékot kapott 540 hadirokkant és 425 hadiözvegy, gyermeke után. Közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy a város állandó törekvése volt a háború áldozatain segíteni. Az más kérdés, hogy a gyakorlatban ezek a járadékok csak tengődésre voltak elegendők, s a kedvezményezettek a társadalom számkivetettjeinek érezték magukat. Akadtak olyan árvák, akiknek hősi halált halt apjuk koronában elhelyezett örökséget hagyott hátr 2 ML Csanád vármegye alispánjának iratai 4179/1919. 3 ML Jegyzőkönvi Kivonat 398. Kgy. 22151/1918. 4 ML Tan. ir. 899/1920. 5 ML Tan. ir. 1794/1918. 6 MV 1925 jan. 3.