A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

MARJANUCZ László: Szociálpolitika Makón a két világháború között

ra, de e pénzek valorizációja ( a korona pénzromlása nyomán fölmerült magánjogi tartozások átértékelése) a gyámpénztárakban még 1927-ben sem történt meg. Holott a még békében elhelyezett pár ezer korona, az árva kizárólagos vagyona, valorizáció esetén egzisztenciát nyújthatott volna. Ezt látva, sokan engedélyt kértek, hogy a kiskorúak gyámpénztárba fizetendő pénzén ingatlant vagy búzát vegyenek, mert féltek: a gyámpénztárban elhelyezendő pénzek értéküket vesztik.

7 A háború áldozatai után a munkanélküliség okozta a legnagyobb társadalmi problémát. Emiatt sokan süllyedtek a szegénységi szint alá. A Szervezett Ipari Munkások megbízásából Kotroczó József elnök írt a polgármesternek. Abban a munkanélküliek és a munkában levők (sic.) éhínségének enyhítésére" megszavazott összegek kiosztását kérte.

8 Eszerint nemcsak a kereset nélkül maradt család volt sok, de olyanok is éheztek, akik munkában álltak. Csak a szociális kiszolgáltatottság mértékében különböztek egymástól. A „munkásnép" minden évben a jó idő beálltára várt türelemmel, mert az munkaalkalmakat szokott hozni, de ez még 1925-ben sem következett be. Inkább a megélhetési gondok nőttek. Fokozta a munkanélküliséget, hogy az iparosok is munka nélkül tengődtek, segédmunkásaikat tömegével bocsátották el. Az ipari munkások, hogy családjuk megélhetését biztosítsák, napszámos munkára vállalkoztak, azaz a mestertől átmentek a gazdákhoz.

9 1928-ban ínségakciót szervezett a város a téli időszakban szegény családok számára. 5000 P értékű juttatást osztottak szét. Fő elvként tartották szem előtt, hogy „a szegénysorsú lakosságnak" szánt javakat természetben adják oda, mert a pénzsegélyek nem mindig szolgálták a kívánt a célt. Ezért fát, lisztet, ruhát és cipőt osztottak ki. 1928 decemberében 396 egyénnek 198 mázsa fát, és 124 család részére 617 kg. lisztet adtak. Családtagokra átszámítva 5 kg-t jelentett fejenként. Emellett 28 öltözet ruhát, 64 pár cipőt ajándékoztak szegény szülők gyermekeinek. Egy siketnéma fiút teljesen fölöltöztetett a város. Két gyermekebédeltető állt fönn a városban: a kelemenhídi, s a munkásházi. Az Almási utcai elemi iskolában 56 napig működött 1927-ben egy ilyen konyha, melyben naponkénti rendszerességgel 97, a Tulipán utcai óvodában 220 tanuló étr kezett. 1928-ban már háromra bővült a gyermekkonyhák száma, ahol az étkező gyerekek napi létszáma 548-ra emelkedett. Egy-egy ebédadag 15 fillérbe került. Tartalmas voltának bizonyítéka, hogy az étkezők súlygyarapodása 63 nap alatt átlagosan testsúlyuk 1/10-e volt. Leggyakoribb segélyezési forma továbbra is a fa- és lisztosztás, illetve a gyermekétkeztető konyhák működtetése maradt, mert legközvetlenebbül és leghatásosabban így lehetett segíteni. Nem volt ismeretlen a készpénzsegély kiutalása sem, de csak annak, akinek nem élelmiszerre, hanem más, nélkülözhetetlen célra kellett, orvosságra, kisházra, gyógyításra stb. 1927-ben 14 személynek folyósítottak összesen 65 P készpénzsegélyt.

10 Anyagi okokból 1929 februárjában meg akarták szüntetni a társadalom elesettjeinek megsegítését. De olyan rendkívüli hi7 Alispáni jelentés, 1928, 66. 8 ML Tan. ir. 7320/ 1925. 9 ML Tan. ir. 7320/ 1925. 10 Alispáni jelentés 1928, 65.