A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MARJANUCZ László: Szeged és Temesvár. A Délvidék regionális centrumai

SZEGED ÉS TEMESVÁR A DÉLVIDÉK REGIONÁLIS CENTRUMAI MARJANUCZ LÁSZLÓ Délvidéken mást ért a földrajzkutató, mást a történész és mást a közigazgatási szakember. Mendöl Tibor 1947-ben a Kárpátmedence tájbeosztásakor 6 nagyobb egységet sorolt föl, ezek egyike volt a 100 000 négyzetkilométert kitevő Alföld. Ezen belül két nagyobb tájegységet különböztetett meg: a Duna-Tisza közét és a Tiszántúlt. Bácskát az előbbibe, Temesközt az utóbbiba osztotta be, míg a Szerémség önálló alföldi tájegységként jelent meg.

1 Történeti Délvidék mindkettőt magában foglalta. Történeti földrajzi értelmezésben ugyanis az, a Mátrától a verseci várhegyig illetve a Duna alsó folyásáig terjedő Alföld déli részét jelenti, benne a délalföldi Csanád, Csongrád és Arad vármegyével, illetve a három történeti tájjal (Bácska, Bánát, Szerémség). Van a Délvidéknek egy szűkebb fölfogása is, eszerint Krassó-Szörény, Temes, Torontál és Arad vármegye tartozik ide, az egykori Temesköz. E felosztás néprajzi-etnikai elveket követ: a magyarok lakta nagyalföldtől leválasztja a poliglott délvidéket.

2 A középkorban ez a terület a Duna-Tisza köze déli harmadával és a Szerémséggel az ország éléstárát adta. Gazdag sűrűn lakott gabonatermő tája, melyet a népi táj szemlélet Délvidék néven megkülönböztette a sokkal ritkábban lakott, főleg állattenyésztést folytató északi tájaktól, a szűkebb értelemben vett Alföldtől. A török uralom után a térség újratelepítése a császári adminisztráció elképzelései szerint történt, így az Alföld más területeitől merőben eltérő berendezkedésű-településhálózatú régió alakult ki a 18-19. század folyamán. Ez teremtette meg objektív hátterét a sajátos bánáti fejlődésnek. Mi a Délvidéket történelmi területnek fogjuk föl. Földrajzilag a Duna-Tisza-Maros-erdélyi határhegységek alkotta négyszöget tekintjük annak, ahol a 18. századtól kezdve az első világháborúig három város versenyzett az elsőbbségért: Arad, Szeged, Temesvár. Araddal nem foglalkozunk, mert keletebbre eső Maros menti fekvése miatt Erdély kapujának számított, gazdasági kapcsolatai a magyar Alföld keleti részével alakultak intenzíven, Makóval együtt virágzó Maros menti városok voltak. Szeged és Temesvár egymással rivalizáló, de egymást jól ki is egészítő partnerekké váltak.

3 Tanulmányunk a Délvidék önálló történeti-táji régiójának e két regionális centrumhelyzetű városával foglalkozik, külön-külön számba véve a territoriális vezető helyzet egyes elemeit. Pusztán ezen az alapon hasonlítjuk össze a két város mutatóit, jól tudva, hogy az alapvetően 1 BULLA Béla - MENDÖL Tibor: A Kárpát-medence földrajza. Budapest 1999. 170. 2 BALOGH Pál: A népfajok Magyarországon. Budapest 1902. 803. 3 NIAMESSNY Mihály: Szeged és a Délvidék. Szeged, 1937. 14.