A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

Baweschitz Lőrinc. Kass János ekkor még csak a pénztárnoki teendőket látta el, de három év multával már az egylet elnökeként láthatjuk viszont, mely pozícióját egészen 1884-ig megtartotta. Az egylet 1881. év június 27-i zászlószentelése óta, az egylet tagjainak száma szépen növekedett. 1883-ban már 80 főt tett ki a taglétszám, (Szegeden ekkor 64 pincér ált alkalmazásban). Az alelnök Schön Adolf lett, míg a pénztárnok Krömmel Mihály, az orvos pedig továbbra is Gréf István maradt. Az egylet következő elnökei 1885-87 között Juránovics volt bérlő társa Sonnleitner Ferenc, majd a korábbi alelnök Baweschitz Lőrinc 1888-ban és végül 1889-től haláláig Juránovics Ferenc.

13 Juránovics Ferenc legnagyobb jelentősége abban állt, hogy az 1892-ben általa megalapított Szegedi Szállodások, Kávésok, Vendéglősök és Kocsmárosok Ipartársulata elnökeként összekötötte a két szervezet érdekeit és ezáltal a szegedi vendéglátóipar egészének érdekvédelmét koordinálta sikerrel.

131 A Betegsegélyező Egylet időközben átalakuláson ment keresztül, s az újabb országos irányvonalat követve kiszélesítette programját és a 90 -es évek elejére egy Országos Pincér Nyugdíjintézet megvalósítását tűzte ki legfőbb céljául.

132 A „nyugdíj-ügy" gondolata egyébként, a debreceni pincér egyletben fogalmazódott meg először 1893. júniusában. Azonban a kezdeti lelkesedés hamar leapadt, hogy aztán a szatmári előértekezet ötletére, újból szárba szökjenek az eszme magjai. Az események egy évvel később ismét felgyorsulni látszottak, hiszen ekkor 1894. júniusában megalakult Magyarország első pincér nyugdíj társasága Szabadkán. Pénzgyűjtő perselyüket már majd egy évvel korábban 1893. augusztus. 20-án felállították. így az összegyűjtött pénznek köszönhetően 39 Ft alaptőkével kezdhette el működését országunk első pincér nyugdíj társasága.

133 Majd eljött a pincér mozgalom várva — várt nagy eseménye, a magyarországi pincérek első országos értekezlete melyet 1894. szeptember 22-én Szatmáron tartottak meg.

134 Szeged és Szabadka rövid időn belül hat megyére kiterjesztették a gyűjtést, és az ország különböző részeiből is újabb egyesületek alakulásáról, és a gyűjtések megkezdéséről érkeztek hírek: például Kolozsvár, Arad, Kassa, Debrecen, Miskolc, Szatmár, Újhely. A kezdeti lelkesedésből viszont úgy tűnik Budapest kezdetben kimaradt, és hallgatott a kérdésben, ami viszont a mozgalomban résztvevő szakmabeliek maró kritikáját váltotta ki: „Budapest tenni nem tud, vagy tenni nem akar!" Vidéken, „úgy látszik a lelkesedés nagyobb, a tetterő szilárdabb."

135 130 Az egylet jegyzői voltak Pálfy Antal (1886-ig); Hunyady Lajos (1887);Bartha László (1888); Garab József (1889.); Zetykó János (1890-93); Tóth Endre (1894-től) Randvég József. FARKAS 1879: 67. p., FARKAS 1883: 52. p.; WEINMAN 1898 : 171. p.; KULINYI 1901: 309. p. 131 Az ipartársulat élethossziglani elnöke Juránovics Ferenc volt, míg jegyzője 1896-ig Pilich Imre, utána pedig Cserzy Mihály. Kitűzött célja a hazai vendéglátóipar emelése, a vendéglátó-ipari tanulók oktatásának fejlesztésére irányuló törekvések támogatása, valamint a tagok védelme képezte. Taglétszáma a századfordulón átlag 137 körül mozgott és 4 forint évi tagdíjat fizettek. KULINYI 1901 308-309. pp. 132 Mivel az állam átvállalta az általános betegsegélyezést, ezen intézmény elvesztette eredeti rendeltetését. A megváltozott célkitűzésű egyletet a továbbiakban lásd Pincér Egylet elnevezés alatt. 133 ÉH. 1896. febr. 1., 3. p. 134 ÉH. 1894. okt. 6., 4. p. 135 1894. dec. 6., 1-2. pp.