A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)
BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében
A magasztos cél megvalósításának sikeréért Juránovics a szegedi vendéglátósok „nesztora" mindent megtett, az ügy szolgálatában egy új szegedi szaklapot indíttatott Értesítő címmel, mely a Budapesti és Debreceni mellett a harmadik országos vendéglátós lap lett. Az 1894 szeptember 21-én útjára induló lap a „szegedi pincér egylet" lapjaként indult, de hamarosan már nem csak a „Szegedi Pincéregylet" hanem a Szegedi Szállodások, Kávésok, Vendéglősök és Kocsmárosok Ipartársulata, annak szikvíz gyár szövetkezetének és a kassai, nagyváradi nyugdíj alap gyűjtő bizottságok 10 ezres példányszámú hivatalos közlönyévé vált. Mindebben nagy szerepe volt Juránovics bábáskodásának. Még a szegedi nyugdíjalap gyűjtő hatvanas bizottság decemberi gyűlésén, (a bizottság korábbi pénztárosának, és egyben Juránovics főpincérének Tóth Endrének a javaslatára) a bizottság élére társelnökökül Juránovics Ferencet és Kass Jánost emelte a bizalom, akik az anyagi felelősséget is elvállalták. 136 Ujabb tisztségével élve a szegedi nyugdíjalapgyűjtő bizottság 1895. május 12-i ülésén Juránovics Ferenc, pincéregyleti, valamint nyugdíjszervező bizottsági elnökként bejelentette, hogy az Értesítő szerkesztői posztjáról távozó Lipcsey Lajos helyére Tömörkény Istvánt a Szegedi Napló munkatársát kérte föl évi 240 forintos tiszteletdíjért cserébe. Az általa vezetett tárgyalásoknak köszönhetően pedig a két szervezet, az ipartestület és a pincéregylet közös tulajdonába került a lap. Ezen túlmenően pedig, nagyvonalú gesztussal magára vállalta a lap költségeiveljáró minden nemű plusz anyagi terhet, ezzel mentesítve a két szervezetet az anyagi kockázat terhe alól. Továbbá a lap tiszta jövedelmét is e két szervezet javára ajánlotta föl, fele- fele arányban történő felosztásra. Élve az ipartársulatban és a Szikvíz Gyárban betöltött elnöki tisztével, felajánlotta, e két szervezet negyedévenkénti 100 forintos támogatását a közös szaklap számára. Ugyanekkor választották meg a lapkezelő bizottságba Kass Jánost, Tóth Endrét, Saion lamon Jánost és Nagy Jánost a lap szakmai lektorainak. így utólag visszatekintve a mozgalom történetére, e két rendkívüli szakértelemmel és szociális empátiával megáldott ember valóban megszolgálták szaktársaik, dolgozóik megbecsülését. Hiszen amellett, hogy a mozgalom ügyeit helyi és országos szinten is képviselték, anyagilag is jelentős áldozatokat hoztak az Országos Pincérnyugdíj Pénztár megvalósításáért. A helyi vendéglátóipari egységekben kihelyezett gyűjtő perselyekbe befolyt összegek tanulsága szerint, a gyűjtések időszaka alatt végig Juránovics és Kass üzletei szolgáltatták a szegedi bizottság által összegyűjtött pénzösszegek legnagyobb hányadát. Ezen túlmenően pedig Juránovics az Európa Szálloda tulajdonosaként, nagylelkű gesztussal az üzletében előforduló összes üveg, tányér és pohártörésekért csak mérsékelt kártérítést fogadott el, és azt a pincérek nyugdíjalapjára adta. Ami becslések szerint 100-200 forint évi többletbevételt jelenthetett a Szegedi Pincér Egylet számára. Kass pedig a bevételek legnagyobb százalékát hozó híres szegedi vendéglátós bálok helyszínéül ajánlotta föl rendszerint térítésmentesen a Tisza Szálló grandiózus termeit. 136 Ért. 1894. dec. 6., 2. p., 5. p. 137 Ért. 1895. június 1., 3-4. pp.
