A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)
ZOMBORI István: A Fogadalmi templomtól a püspöki székesegyházig
középület homlokzatán díszkút, vagy emlékmű, pl. Hősök szobra találna méltó helyet. A püspöki palota déli homlokzatára a Boldogasszony sugárút tengelyében szintén alkalmas emlékmű kínálkozik, a Boldogasszony sugárútról és az Árpád utcáról jövő forgalom lebonyolítása céljából a déli oldalt lezáró épületnek, az egyetemi épülethez és a püspöki palotához való csatlakozásánál a kocsiút, az épület alatt átvezetendő. A pályázat feltétele volt, hogy az épületek olyanok legyenek, hogy azok a csanádi püspökség intézményeinek és az egyetemi intézetek befogadására alkalmasak legyenek, és hogy a tér egyházi és világi ünnepségek méltó és megfelelő színhelye legyen. 1 Tehát a felhívás teljesen világosan megfogalmazta azt a helyzetet, amely mára kialakult. (Aki 20 évvel ezelőtt érkezett Szegedre, vagy azelőtt lakott itt, az tudja, hogy a Hősök kapuja felől akkor az út egyenesen vezetett a Dóm térre a „kőlyukon" át, autók és minden egyéb jármű ott közlekedtek. A másik irány pedig a Jókai utca felé vezetett, s ahol ma a villamosmegálló van van, ott egy olyan háromszögletű parktükör volt, amelyet egyébként nem lehetett átszelni.) Erre a tervpályázatra érkeztek a különböző pályaművek, amelynek eredményeképpen Rerrich Bélát bízták meg a gyakorlatilag jelenleg is álló épületrendszer fölépítésével. Már itt a feladatok között szerepelt az árkádos részben, a szoborpark, később Klebelsberg által, a Nemzeti Panteonnak nevezett intézmény létrehozása. Ez egy olyan, Magyarországon sem az előtt, sem azóta, sehol nem található létesítmény, amely a maga nemében páratlan. A tervnek tehát a lényege az, hogy a Dóm-tér az egyetemi város, Szeged, Európa-szintű központja, amelyet a templom, az egyetem és a püspöki épületek egységes rendszerbe kovácsoltak. Klebelsberg nemcsak egyházi és saját katolikus meggyőződéséből következően, hanem a Trianon utáni sokkból való kilábalás, biztatás, fölemelkedés és magyar szellemi újjászületés reményében az ezeréves múlthoz és ezen belül az ide települt püspökség alapítójához, Szent Gellért püspökhöz nyúlt vissza. Azt mondta, ennek a püspökségnek Szent Gellért az alapítója, aki velencei volt, tehát itt olyan teret kell formálni, amely Velence központjára, a Szent Márk-térre utal. Vitathatatlan egy fajta párhuzam, csak nem egy tornyú a templom, mint a Szent Márk-téren álló, hanem két hatalmas — (Klebelsberg úgy is nevezte: Campanile,) nagy harangtorony épült. Azt is hozzá kell tenni, hogy Klebelsberg a városi vezetőkkel és a püspökkel tárgyalva hirdette meg a pályázatot, és kifejezetten hangoztatta, hogy az építkezés, az egész tervpályázat elfogadása teljes összhangban történt az egyház és az állam között. Klebelsberg ezt a Szeged szerepéről írt munkájában így fogalmazta meg: „Ekként ez a monumentális tér örök emléke marad az állam és az egyház harmonikus együttműködésének, ami a népek lelki nyugalmának, a nemzeti és vallási érzés összecsengésének nélkülözhetetlen előfeltétele. Ily módon, aki nem ide való, az nem is tudja, hogy melyik részen vannak az egyetemi épületek, illetve, hogy hol folytatódik a tér a püspöki palotában, a papi szemináriumban, illetve a hajdani Szent Imre Kollégiumban. Pontosan azért, mert egy nagyon tudatosan, egységesen tervezett épületegyüttes, amely ily módon építészetileg, fizikailag korporálódva fejezi ki az állam és az egyház egységét. 1 A pályázattal kapcsolatban lásd VADÁSZI-ZOMBORI 2005, 18-19. 2 KLEBELSBERG 1932.
