A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

ZOMBORI István: A Fogadalmi templomtól a püspöki székesegyházig

polgármesterével és kiváltképpen Klebelsberg Kunó miniszterrel egyeztette. Az alapvető változás a trianoni béke után kialakult országos politikai helyzetből, ennek Szegedre gyakorolt hatásából, másrészt a megváltozott egyházi helyzetből következett. Jogosan merült föl az igény, hogy az eredetileg „csak" Szeged város fogadalmából épülő templom egyúttal püspöki székesegyház is legyen. Ez a templom méreteit, szerkezetét és természetesen a finanszírozást is jelentősen módosította. Ugyanakkor a Trianon miatt 1921-ben Szegedre költözött egyetem intézeteinek elhelyezéséül szolgáló épületek a tervezett templom köré lettek elhelyezve. Arra törekedtek, hogy a tudomány fellegvárául szolgáló épületek ne csak belső berendezésükben, hanem nagyságukban és külső megjelenésükben is tükrözzék az ezeréves Magyarország eredményeit, európaiságát és egyúttal kifejezzék az újonnan megvont határok által területileg szétszabdalt magyar nemzet egységét. Az 1879-es árvíz utáni nagy újjáépítés egy új, nemzetközi viszonylatban is korszerű szerkezetű várost hozott létre a folyótól kiinduló és oda visszatérő Kiskörúttal, a Nagykörúttal, az ebből kivezető sugárutakkal, a pontosan meghatározott utcaszélességekkel, az építendő és építhető házak típusára, magasságára stb. vonatkozó előírásokkal. De ebben a nagyszabású, a várost teljesen újjáépítő munkálatban, sajátos módon a városnak a legértékesebb, legfontosabb központi, belvárosi része maradt érintetlenül, a hajdani Palánk, a 18-19. századi földszintes, romos házakkal. A közben fölépült, ma is látható „palotás" városhoz képest egy elhanyagolt terület volt, és ekkor, 1920 után az egyetemi épületeket, a Cité Universitaire-t, (ahogy Klebelsberg előszeretettel megfogalmazta), ide, ebbe a hajdani Palánk részbe tervezték, azért, hogy így befejezzék a város újjáépítését és egy teljesen új, modern részt hozzanak létre itt is. Ide kerültek az egyetemi intézetek, beleértve a klinikákat is. Ide épült tehát az a fogadalmi templom, amely 1923-tól új rendeltetést kapott. A Trianon miatt püspöki székhellyé vált városban ez lett a püspöki székesegyház. Klebelsberg az egyházzal és a várossal egyetértésben 1927-ben úgy dönt, hogy nem egyszerűen csak a templomot építik fel, hanem a templom köré egy olyan teret is kialakítanak, amely az egészet ennek a belvárosi résznek a központjává teszi, mégpedig oly módon, hogy a már létező városháza, bíróság, bank, stb. révén adott Széchenyi-tér mellé, egy másik városközpontot hoz létre. A háromoldalú tér épületeit a legteljesebb összhangban osztják el az egyetemi épületek, a püspöki palota és a püspök által itt létesítendő egyházi papképző szeminárium, azaz egy új főiskola, illetve a Szent Imre Kollégium szintén egyházi intézménye között. A megvalósításra pályázatot írtak ki, amelynek célja a háború utáni Magyarország egyik legnagyobb szabású építészeti alkotásának, a szegedi Fogadalmi templomnak méltó környezetbe való elhelyezése és a templom előtt egy művészi bensőséges és ünnepélyes tér kialakítása. A tér három oldala azonos a párkánymagassággal bíró, a földszinten árkádokkal ellátott két emeletes épületekkel övezendő. A tér keleti oldalát három, zárt sorban emelkedő egyetemi épület, nyugati oldalát a püspöki palota, déli oldalát a gimnázium udvarának takarása céljából egy keskeny középület fogná el, amelyet egymással és a templom építészeti kiképzésével összhangban, belső rendeltetésüknek megfelelő diszkrét elhatárolással képzendő ki. A tér közepén és esetleg a templommal szemben emelkedő