A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

FÁRI Irén: Az iparos gyermekek tanulási stratégiái a két világháború között a szegedi iskolák adatai alapján

A női felső kereskedelmi iskolába, mely 1912-ben létesült, szintén előszeretettel és növekvő ütemben küldték gyermekeiket a kisiparosok (14. grafikon), a létszám 15 %-át képezték (évi átlag 32), alig lemaradva a köztisztviselői rétegtől. Az érettségit adó iskola gyakorlati iránya miatt több réteg leányai előtt vonzóvá tette a felsőkereskedelmit, a kiskereskedők, altisztek előtt csakúgy, mint a tisztviselők minden csoportja előtt (köz, nyugdíjas, magán) és a munkás származásúak előtt is. A háború után jelentősen változott az iskola beiskolázási körzete: az 1918-19-es tanévben a tanulók 36 %-a volt szegedi, 25%-a a délvidékről, a Bácskából, Bánátból jött, Csongrád megyéből 12 %, más helyről 27 % -a származott. Az 1936-37-es tanévben a diákok 80 %-a volt szegedi, 1 %-a délvidéki, 17 %-a Csongrád megyei és 2 % jött máshonnan.

4 Az itt érettségizett lányok csaknem fele később nem folytatott kereső tevékenységet hasonló arányban mint a gimnáziumot vagy a polgárit végzett lányok, férjhez mentek vagy otthon maradtak. A munkába állók 28 %-a a kereskedelemben, 2 %-a az iparban, 3 %-a a közlekedési ágazatban helyezkedett el.

41 A Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek boldog Gizella r. kat. Nőipariskolája az 1930-31. tanévben nyüt meg. A tanulók 4 középiskolai előképzettséggel 3 tanéven át fehérnemű, felsőruha szabás-varrást és női kézimunkázást tanultak. Alacsony érdeklődés jellemezte, ezért az 1939-es tanévben ipari leányközépiskolává szervezték át. Ipari típusa ellenére a köztisztviselők lányai találhatók a legnagyobb arányban csakúgy, mint a nővérek vezette egyéb iskolákban, pl. a polgári iskolában. A tisztviselői réteg után a kisiparosok következnek 17 %-kal, (évi átlag 9 tanuló), alig lemaradva tőlük az altiszti réteg (15. grafikon). A szakképző iskolák egyik típusát jelentették a tanító- és tanítónőképzők. Szegeden a kegyesrendi gimnázium meUett Szeged legrégibb fiú középiskolája volt a Kir. Kath. Tanítóképző Intézet. A polgári vagy négy középiskolai osztály után négy éves képzés keretében kaptak tanítói oklevelet a haUgatók. 1923-ban a képzést öt évfolyamra emelték. A tanulók szociális összetételét nézve kitűnik a kisiparos, altiszti réteg csaknem azonos aránya pedagógus, köztisztviselő gyerekekkel (16. grafikon). A kisiparosok esetében ez évi átlagban 12 % körül mozgott (24 fő). A tanítónők a szegény iskolanővérek 1901-ban létesített intézményében tanulták hivatásukat. Figyelemre méltó a tanulók összetételének időbeli változása. Az évek során a diákság egyre nagyobb hányada került ki az alsóbb rétegekből, a köztisztviselő és értelmiségi családok lányai egyre kevésbe választották a tanítóképzőt, még a pedagógus gyerekek aránya is ütemesen csökkent (17. grafikon). Az ok abban is kereshető, hogy a tanítóképző 1938-tól leánylíceummá alakult át, a kimenő osztályok voltak még képzősök. A kisiparosok leányainak száma 1930-44 között arányában 10 % körül mozgott, előbb csökkenő, majd növekvő tendenciát mutatott, 10 %-ról 17 %-ra nőtt, 23 főről 36 főre. 1943-ban a területi változásoknak megfelelően megnőtt az igény a tanítók munkájára, a felső két osztály újra képzőként működött. A szegedi kisiparos réteg erősen megosztott volt kereset, vagyon, társadalmi tekintély szempontjából, ez a belső rétegződés megmutatkozik gyerekeik iskoláz40 SZABÓ 1994. 571. 41 KISPARTI 1939. 51. 1921-37. évi összesített adatok alapján.