A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

FÁRI Irén: Az iparos gyermekek tanulási stratégiái a két világháború között a szegedi iskolák adatai alapján

épülő ágazatok domináltak, de a kisipar nem csupán kiegészítője volt a gyáriparnak, azokban az ágazatokban is jelen volt, ahol gyárméretű üzemek működtek, pl. a textüágazatban.

18 A tanulók szakmaválasztása jelzi melyik iparágak voltak sikeresek, hiszen a mesterek tanoncokat csak a szükséglethez mérten tartottak. A szegedi tankerületben 1938-39-ben a női szabó tanulók alkották a tanoncok 11,9%-át, őket a cipészek, férfiszabók, borbély-fodrászok, géplakatosok követték (5,1 %). A hentes-mészáros, asztalos, kovács, kőműves után a műszerész szakma a 10. a rangsorban. Szegedi sajátosság, hogy a szakirányú iparostanonciskolában 1941-42-ben a fiúk között a fémipari szakmák voltak a legkedveltebbek, a tanulólétszám átlag harmadát alkották. A 25 szakmát összefogó 4 csoportból (lakatos iparok, épületszerelő iparok, gépiparok, műszeriparok) a gépipari csoportban tanultak a legtöbben: géplakatos, motorszerelő, autószerelő, vas- és fémesztergályos, vas-és fémöntő szakmában. Előképzettségük is kedvezőbb volt az átlagnál, 75%-uk a polgárit vagy a középiskola 4. osztályát elvégezte. A lányoknál a női szabó szakma volt a legnépesebb (179 fő), a cipész (62), a fodrász (61), a kalapos (24) ipar követte. A fehérneműkészítő és a géphurkoló egyaránt 9 tanulót, a fényképész 8 -at foglalkoztatott. Fogműves, nyomdász 4, virágkötő, kozmetikus tanuló 3, l-l tanonca volt az aranyozó, cukrász, kesztyűs és látszerész iparnak. A beiskolázási körzetről a szülők lakhelye szerint az 1943-44-es tanévben van kimutatás. A lányok 78 %-a szegedi volt, 14 %-a Csongrád vármegyei, a szomszédos Csanád- Arad- Torontál vármegyékből 0.3 % jött, de volt 2 tanuló Hódmezővásárhelyről, 2 Pest megyéből és legtávolabbról 2 tanonc Máramaros vármegyéből. A fiúk beiskolázási körzete ennél jobban kiterjedt volt. A tanoncok 76,5 %-a volt helybeh, a lányokkal megegyezően 14 %-uk Csongrád vármegyei, 4 % a szomszéd vármegyékből jött (Bács, Békés, Csanád), Hódmezővásárhely 3, Kecskemét 1, Pest vármegye 20 (2,6 %) tanoncot adott, de volt tanuló Csík, Szabolcs, Szatmár, Szolnok, Tolna, Udvarhely, Ung (13 fő, azaz 1,7 %) Vas, Zala és Zemplén (18 fő) megyékből is. A korszak vége részben nem természetes fejlődés eredménye. Mint a tanonciskola évkönyve írta 1942-ben: „Húsz évvel ezelőtt a menekült magyar tisztviselők jöttek az ipari pályára, vagy akik a kommunizmus bukása után állásukat vesztették. Most izrael népe jelentkezik a beírásoknál jelentékeny számban érettségi bizonyítvánnyal."

19 Tegyük hozzá: a gazdasági válság vagy a megrendülő családi stabüitás is sokakat pl. a középosztályhoz tartozó családok nőtagjait is arra kényszerített, hogy önálló keresővé váljon. A zsidó tanulók pedig kiszorultak más, számukra szokásos pályákról, az iparos — vállalkozóvá válás még mindig kínált vállalható életpályát. Érettségije 18 fiúnalt és 2 lánynak volt, főiskolája 2 fiúnak. Természetesen nem ez volt a jellemző előképzettség a 986 fiút és 532 lányt tanító intézményben. Általánosságban azonban javult a kép. Analfabéta az 1930-s évek elején még volt, de 1935-től előkészítő osztályt sem kehett indítani. Kevés kivételtől eltekintve az ipari pályára lépő tanoncoknak megvolt legalább a 4 elemije. A 18 TÍMÁR 1993. 204-206. 19 BABICZKY 1942. 14.