A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

FÁRI Irén: Az iparos gyermekek tanulási stratégiái a két világháború között a szegedi iskolák adatai alapján

népiskola 6. osztályát azonban még sokan nem végezték el. A legalacsonyabb iskolai előképzettséggel hagyományosan a cipész, csizmadia, papucsos tanoncok rendelkeztek, 2 lánynak ugyan volt érettségije, de őket „a kényszerűség hozta ide." Az 1942-43 évben 65 zsidó iparostanonc 32 szakmában tanult Szegeden. A lányok között legtöbben a női szabó ipart tanulták 16-an, utána a fényképész, fodrász, fogműves és a nyomdász szakma következett 4 -4 tanulóval, kalapos 3, kozmetikus cipész, kötszövő, órás fehérvarró 2, látszerész, kesztyűs, szűcs 1 tanuló. A fiúk között a fogműves 7, a cipész ipar 5, a szabó és asztalos ipar 3-3 tanulót képzett. A nagy számú tanulót vonzó motor- és villanyszerelő szakmákban a zsidó tanoncok l-l tanulóval voltak képviselve. Összehasonlítva a zsidó iparűzők 1939-ben készült lajstromával

20 csak a motorszerelő szakmában nem találni zsidó mestert, hacsak nem valamelyik műszerész vagy műszaki cikkel, autóalkatrésszel foglalkozó mester volt a munkaadó, az 1 fő kaptafakészítő fiú a 14 asztalos mester egyikénél tanulhatott. Az egyéni iparűzők listájában 695 személy szerepel 777 iparigazolvánnyal, közülük több mint 400-an kifejezetten kereskedelmi tevékenységet folytattak. A maradék csaknem 300 iparos mester 75 féle tevékenységet folytatott, közülük sokan a szakmájukba vágó cikkekkel is kereskedtek is, pl. a nyomdász- könyvkötő mester könyv és papír árúval, a fehérneművarró, kötszövő iparos rövidárúval, a 42 szabó közül volt aki textiláru és szőrme eladásával. A zsidó mesterek között volt 2 szűcs — a tanulók között is-, 1 fő ernyőkészítő — 1 tanuló, 1 kesztyűs mester -1 tanuló. Az egyezések valószínűleg nem véletlenek. A zsidó iparosok között a legnépesebb szakma hagyományosan a szabóké, utánuk a vendéglátósok következnek (23), asztalos (14). A cipészeket (11 fő) megelőzik a városi igényeket fölismerő és ahhoz alkalmazkodó villanyszerelő, műszerész ipar, utánuk következnek létszámban a fodrász, órás-ékszerész, fogtechnikus, fehérnemű-kötszövő, majd a női kalapos mesterek. A fényképész és üveges iparban 7-7 mester tevékenykedett. A szakma tanulásának anyagi feltételeit a mester és a tanonc közötti szerződés rögzítette. A szegedi tankerületben 1938-39-ben a mesterek egy része havi 4-40 pengőig terjedő fizetést, másik részük 20-40 pengőig terjedő értékben ellátást adott a tanoncnak. Jelentős részük azonban semmi anyagi előnyt nem nyújtott a tanulónak, sőt voltak a mesternek fizető tanoncok is. A szakirányú iskolákban tanuló tanoncok közül háromszor annyian kaptak fizetést, mint az iparostanonciskolák tanulói, ott az ellátásban részesülők voltak többen, de egyúttal többen voltak azok is, akik semmilyen juttatást nem kaptak. Összességében a tankerület 7112 tanonca közül fizetést 22 % kapott, ellátást 24 %, a mesternek fizetett 2 % és nem fizetett, de nem is kapott fizetést a tanulók 59 %-a. Ezek szerint az iparostanoncok többsége ingyen tanulta meg a szakmát. A szegedi tanoncok és mesterek közötti konfliktusokat az Ipartestület panaszkönyvei rögzítik.

22 A problémák többnyire a szerződés felbontásával oldották meg. Jellemző esetek, amik a régi időket idézi: a napi 8 óra munkaidő helyett túl20 Csongrád Megyei Levéltár (CsML) Ipartestületi iratok LX. 2001. 31 k. 21 KISPARTI 1939. 47-48. 22 CsML LX. 201. Sajnos csak 1932-34 és az 1937-39-es kötetek vannak meg, így teljes körű adat gyűjtésre nincs lehetőség.