A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

FÁRI Irén: Az iparos gyermekek tanulási stratégiái a két világháború között a szegedi iskolák adatai alapján

A tanonciskolák három osztályból álltak. Ez szükség esetén kiegészült egy előkészítő osztállyal, ül. ha a tanuló szerződése nem járt le a 3. osztály befejezése után, a 4. un. továbbképző osztályba kehet járnia. Az iparostanoncképzés ellentmondásossága mindvégig megmaradt a korszakban. A beiskolázás rendszertelenségén Gálik Pál iparostanonciskolai igazgató a sze1 9 gedi tankerületi értekezleten 1939-ben a Felvidéken bevált és kipróbált u.n. féléves szemeszter bevezetését javasolta az egész éves tantervek helyett „Ma az év bármely szakában jön és megy a tanonc, felszabadul, tehát képesítést kap anélkül, hogy számot kellene adnia iskoláztatásáról." Az iparos oktatás színvonalának -I q emelése és eredményessége érdekében reformokat sürgetett. Ugyanő az iparos réteg megbecsültségéről, a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyükről a következőképpen beszélt: „Az iparos pályára küldés nemcsak a közép és úri osztályoknál, de még a foglalkozásban élő iparostársadalomnál is fenyegető mumusként áll a tanulmányaiban gyengébbnek bizonyuló, vagy kellő szorgalmat nem tanúsító fiú elé."

14 Ilyen vélekedés után nem meglepő, hogy a szegedi tankerületben 1937-38-as tanévben az iparostanonciskolákban tanuló diákoknak csak 37 %-a származott iparos családból. Ezt az mértéket a napszámos szülők gyerekei is elérték, őket 19%-kal a földművesek követték — Géher Lajos beszámolója szerint.

15 A szegedi iparosok önreprodukciója még kisebb arányú volt: az 1940-es évek elején a fiú tanoncok mindössze 20 %-a jött iparos környezetből (146 fő), őket az agrárproletárok (17 %), az altisztek (16 %) és a kisbirtokosok követték (11 %). A legnagyobb számban a munkások gyermekei (28 %) tanultak szakmát, tehát azok a rétegek, akiknek az önálló kisegzisztencia megteremtése felemelkedést ígért (1. grafikon). A lányoknál hasonló számokat találunk: iparos szülő 20 %, altiszti család 22 %, agrárproletár 11 %, itt is a munkásszülők gyermekei voltak a legtöbben 31 %. A kiskereskedők számára nem volt vonzó az ipari pálya, a fiúknál 3 %, a lányoknál 4 % tanult iparos szakmát. Az ipari szakmával elérhető életminőség úgy tűnik maguknak az iparosoknak sem volt kielégítő, ezt gyermekük iskoláztatásával fejezték ki. A negatív megítélés a sajátosan lelassult és megrekedt magyar iparfejlődés következménye, nem tör1 fi tént lényeges változás, alacsony szinten konzerválódott az iparszerkezet. Az iparostanocoktatás ezt a hagyományos kisipari szerkezetet tükrözte kevés kivétellel. Makón pl. a szabó, asztalos, kovács, lakatos, cipész szakmák voltak továbbra is 17 a legkedveltebbek, reprodukálva a kisváros fejletlen ipar struktúráját. Debrecen kisipari szerkezetére is az a jellemző, hogy alapvetően a város fogyasztó piacára 12 Az 1935. Vl.tc. az országot 8 tankerületre osztotta. A szegedi magába foglalta Arad-Csanád-Torontál, Békés, Csongrád vármegyéket és Szeged, Hódmezővásárhely thj. városokat. 13 KISPARTI 1939. 60. 14 KISPARTI 1939. 55. 15 KISPARTI 1939. 42. Mivel a szegedi Szakirányú Iparostanonciskola évkönyve csak az 1941-42, 1942-43, 1943-44-es tanévről lelhető föl, értékes adatokat kapunk a Kisparti János tanfelügyelő által szerkesztett kötetből, amely az általa összehívott értekezleten elhangzott előadásokat tartalmazza. 16 RÁNKI 1964. 423-451. 17 MAROSVÁRI 1993. 64.