A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

PÁL József: A szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1919-1945)

„Ha márc. l-ig (ez a felmondási idő leteltének dátuma) látni fogjuk, hogy úgy alakul a helyzet, hogy nővéreink önállóan vezethetik az intézet háztartását, akkor esetleg hajlandók leszünk újabb tárgyalásokba bocsátkozni további ott maradásunk tárgyában."

75 A nővédő elnöke biztosan nem tudott erről a levélről, mivel 1944. jan. 8-án kelt levelében a püspöki hivatal segítségét kéri új szerzetesnővérek felkutatásában. Raskó Sándor támogatásáról biztosítja az elnöknőt a nővérszerzésben, de a következőkre hívja fel figyelmét: „...Szigorúan ügyelni keh azokra a követelményekre, amiket a katolikus nagyobb leánynevelő intézetek részéről a közvélemény a nevelés és a leányok magatartása szempontjából joggal elvár, s bárki is az intézet lakói közül, egyetemi vagy főiskolai hallgatói jeUegére való hivatkozással akár szabatos, akár — amit nem is akarok föltételezni — erkölcsüeg kifogásolható magatartást tanúsítana, úgy az illető eltávolítására haladéktalanul meg kellene tenni az intézkedést."

76 A nővérek végül maradtak az internátusban, és felsőbb parancsra csak 1945 után kellett távozniuk. Az internátus lakóinak lelki gondozását a lelki vezető segítette. Ez először Polyák Károly volt, majd őt 1937-től Boris István követte,

77 majd 1942-től P. Merényi Imre minorita házfőnök lett az internátus lelki vezetője.

78 A szerzetesnővérek panasza ellenére kijelenthetjük, hogy az internátus világi vezetői szigorú fegyelmet tartottak: A lányok naponta részt vettek a nővédő kápolnájában tartott szentmisén,

79 a másutt tartott táncestélyekre csak a tanulmányi felügyelő vagy az igazgatónő kíséretével mehettek, hangversenyeken, színházi előadásokon kísérő nélkül csak akkor vehettek részt, ha legalább négyen mentek együtt.

80 Természetesen az internátus lakói maguk is szervezhettek kulturális rendezvényeket: Minden tanév elején ismerkedési estet tartottak, melyre internátuson Q -I kívüli fiatalokat is meghívtak. Ugyancsak rendszeresek voltak a műsoros estek is, ezekre is eljöhettek vendégek, sőt belépődíj sem volt, csak a műsormegváltás volt kötelező. Ilyen műsoros délutánt rendeztek például 1928. nov. 18-án az egyeon temisták, dec. 2-án a főiskolások és dec. 16-án a középiskolások. Az egyházmegyei vezetés túlzottan magas erkölcsi követelményeket támasztott a fiatal lányokkal szemben, melyeket azok képtelenek voltak betartani, illetve a nővédő vezetői velük betartatni. Erre már Glattfelder püspök is panaszkodott a nővédő elnökségéhez 1927. ápr. 27-én írott levelében: „Azért a nagy fáradozásért és áldozatért, amellyel a nagyérdemű elnökség az Egyesület intézményeinek fejlődését biztosítani, s újabb alapítások eszközeit előteremteni kívánja, elismerésemet nyilvánítom.... 75 Ugyanott. 76 Püsp. L. 115/944. 77 Püsp. L. 914/937, Belv. Pl. 262/937. 78 Püsp. L. 267/944. 79 Belv. Pl. 782/935. 80 Püsp. L. 267/944. 81 Ugyanott. 82 Püsp. L. 2411/928.