A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

PÁL József: A szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1919-1945)

De midőn ezt az elismerést minden fenntartás nélkül kifejezésre juttatom, főpásztori kötelességet teljesítek, amikor egy figyelmeztető szót is mondok. A tegnapi estélyen bemutatásra került több olyan tánc, melynek katolikus egyesület műsorán nem szabad szerepelni. Meztelen vagy félmeztelen táncok az érzékiséget szítják, miért is azok tiltva vannak, katolikus egyesület ünnepélyén pedig különösen bántó feltűnést keltenek, minthogy már az előadás közben is elítélő kritikára adtak alkalmat... S nem osztom azok nézetét, akik a táncokat kifogásolták „a püspök és a pap miniszter jelenlétében", hanem azok bemutatását elvből, a mindenkit kötelező erkölcsi parancs szempontjából kell elutasítani. Tudom, hogy a színrehozatal nem az Elnökség, hanem a táncmester dolga, ki bizonyára minden ferde szándék nélkül intézkedett ez alkalommal épp úgy, mint a múltban is, csak kelleténél jobban hódolt a divatnak. Azonban a divat káros szeszélyeit honorálni nem szabad. S hogy megkönnyítsem az Egyesület helyzetét, a divat alól magát szükséges mértékben kivonni nem tudó táncmesterrel szemben, felhatalmazást adok, hogy a tilalomra való hivatkozással, akadályozza meg a jövőben hasonló produkciók bemutatását, mint ahogy egyenesen meg is tiltom érzéki s a katolikus egyház előírásaival össze nem férő táncok vagy jelenetek bemutatását. Meg vagyok győződve, a Nagyérdemű Elnökség kívánatos könnyítésnek fogja minősíteni, hogy a figyelmeztetéssel nemes szándékai segítségére sietek, s ezzel is jelét szolgáltatom annak a nagyrabecsülésnek, mellyel áldozatos munkájával szemben viseltetem..." A leányinternátus tagjai részt vettek a nővédő egyes megmozdulásaiban is, amennyire idejük engedte. Az 1940. áprilisában tartott, árvízkárosultak javára indított gyűjtéshez például úgy járultak hozzá, hogy az internátus vezetésének beleegyezésével hústalan napokat tartottak, és az ebből származó pénzt ajánlották fel az árvízkárosultaknak.

84 Segítettek a munkadélutánokon a karácsonyi ajándékok elkészítésében, a kiállítások és vásárok megrendezésében, a gyűjtések lebonyolításában. 4. Úrinők otthona A magányos úrinők számára felállítandó otthon gondolata a nővédő vezetőségében már 1930-ban fölvetődött, de a nehéz gazdasági helyzet miatt, nem tudták gazdasági alapját előteremteni. 1940 tavaszán az elképzelést újra felélesztették, és az a szegedi lakosság körében nagy megértésre talált, nem csupán erkölcsi, hanem anyagi támogatást is eredményezett. A nővédő egylet elnökségéhez ugyanis az egyetértő levelek sokasága meUett, számos pénzküldemény is érkezett, melyek közül Radislovich Lajosnénak 20 pengős és Máthé Mihálynénak a Valéria téri gyógyszertár tulajdonosának 25 or pengős adományát emelném ki. 83 Belv. Pl. 876/927. 84 SzN 1940. ápr. 21. 85 SzN 1940. ápr. 3, ápr. 10.