A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

PÁL József: A szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1919-1945)

A vallási összetétel lényegesen megváltozott: római katolikus 30, evangélikus 1, görögkeleti 2, izraelita 1 személy volt. A délvidék visszacsatolása után túlnyomó többségben az ottani magyar családok gyermekeit vették föl az internátusba. A leányinternátus első végzős hallgatóinak egyike Strasser Ilona volt, aki 1929-ben szerzett orvosi diplomát, és — a tudósító szerint — a gyermekkhnikán fogja gyakorló éveit letölteni, majd utána szülővárosába, Szabadkára szeretne 70 visszamenni gyermekorvosnak. A nővédő vezetősége részéről a leányinternátus munkáját kezdetben dr. Regdon Károlyné felügyelte, őt 1940-ben dr. Lehoczky Károlyné váltotta fel, aki mellette még a Zsófia Napközi Otthon felügyeletét is ellátta.

71 Az intézet igazgatója Miklóssy Aurélné volt, akit munkájában a tanulmányi fel79 ügyelők segítették, de az ő nevük nem ismeretes. Az internátus háztartásának vezetését 1942. szept. 3-tól, Glattfelder püspök engedélyével, szervita nővérek vették át, sőt a tanulmányi ügyekben is segédkeztek. A három nővér közül az egyik a gazdasági vezető lett, a másik a konyhában az ételkészítést irányította, a harmadik pedig a tanulmányi felügyelő lett. Egy év múlva a szerzetesnők azonban kinyüvánították költözési szándékukat, mivel túl soknak találták a munkát, és a körülményeket pedig szerzetesnők számára elviselhetetlennek tartották. 1943. szept. 10-én Baitz M. Erzsébet ált. főnöknő, a Szervita Nővérek Magyar Kongregációjának elnöke, levelet írt a püspöki hatósághoz, melyben kifejtette a nővérek távozási szándékának okát. „1942. aug. 18-án kelt 2013/942 főpásztori letelepedési engedély alapján a nővédőnek adtunk nővéreket az intézet háztartásának vezetésére. Kölcsönös megállapodás alapján most visszarendeljük őket, mivel az ottani helyi viszonyok a szabályaink által előírt szerzetesi életet lehetetlenné teszik. Nővéreink túl vannak terhelve és sem lelküeg sem testüeg nem bírják tovább az állandó hajszát.

74 Havass Géza püspöki titkár szept. 14-én a következő megjegyzéssel küldte tovább a levelet Raskó Sándor püsp. helynöknek. „A főnöknő személyesen járt itt búcsúzni. Távozásuk okául azt jelölte meg, hogy a nővédőben lakó fiatal nők viselkedése oly szabados, hogy idegen emberek a szervita nővéreket emiatt az utcán megálh'tották, s kérdést intéztek hozzájuk, hogy miért tűrik ezt. Mivel a fegyelmezetlenséget a közvélemény a szerzetesnők terhére írta, s őket magukat is bántotta az ott uralkodó szellem, határozta el magát a rendi elöljáróság erre a lépésre." Okt. 17-én kelt újabb levelében azonban a rend főnöknője már békülékenyebb hangot ütött meg: 69 Püsp. L. 267/944. 70 SzÚN 1929. jún. 16. 71 SzN 1940. máj. 10, SzÚN 1940. máj. 17. 72 SzN 1926. nov. 20, 21. 73 Püsp. L. 2436/943. 74 Püsp. L. 2436/943.