A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

ORBÁN Imre: Szokás vagy jogtalan haszonszerzés. Kalákaengedélyek körüli bonyodalmak a 19. század végi Makón

kiadását kezeli, a kaláka tartók részéről díjazásban részesül." Majd hozzátette: „azt hittem, hogy Vajda alkapitány jogosított, hogy a kaláka tartóktól saját részére bizonyos díjat szedjen. ^

62 Tóth István városi írnok egészen egyéni védekezéssel állt elő. Ő azért nem szólt, mert azt hitte, hogy a beszedett többletpénzt nem a szegényalapra, hanem valamely más alapra terjesztik be, s nem gondolta, hogy a többletösszeget Vajda a saját részére tarja meg.

63 VAJDA ISTVÁN ALKAPITÁNY ÁLLÁSPONTJA A táncengedélyek kapcsán szedett különdíjról Vajda István 1889. január l-jétől állt a rendőrkapitányság szolgálatában.

64 Előbb mint iktató-kiadó, 1891-től mint alkapitány.

65 1889-től folyamatosan szedte az l-l Fírokat a kiadott engedélyekért, mely tudomása szerint őt megelőzően 10-15 éve, az 1870-es évektől volt gyakorlat Makón. A kérdést firtatóknak némi indulattal mondja: „Ez közismert tény. ^

66 A hivatal átvételekor Smájola Mihálytól útmutatást kapott, hogyan is szedik a kalákadíjakat, sőt „egyik közeg" még azt is említette, hogy régen erről tanácsi vagy közgyűlési határozat is született.

67 Megismétli sokak állítását, azaz, hogy a fölöttes hatóságok tudtak a dologról, név szerint megemlíti Bakos Ferenc városi főjegyzőt és helyettes polgármestert, aki ráadásul hosszabb ideig rendőrkapitány-helyettes is volt. Sőt, egyenesen azt áhította, hogy midőn 1888-ban az alkapitányi hivatalhoz szervezett iktató-kiadói állásra pályázott, azzal fiQ buzdították, hogy ezen mellékjövedelem hozzátartozik a bérezéshez. Vajda a különdíjat úgy értékelte, mint a hivatalához rendelt legális jövedelmet, áhította, mindvégig jóhiszeműen járt el. A kiadott táncengedélyek után beszedett l-l Ft nélkül az alkapitányi fizetés oly alacsony, hogy azt így el sem foglalta volna. Amióta Makó rendezett tanácsú város lett, mindig szokásban volt ennek a pluszdíjnak a szedése. Ezt az engedélykérők tudták, hisz a befizetettnél alacsonyabb összeg szerepelt az 70 engedélyen. Tudták, hogy a többlet őt, mint az engedély kiállítóját illeti. 61 Uo. III. tanú 62 Uo. TV. tanú 63 Uo. XVII. tanú 64 Folytatólag felvétetett Makón 1900. évi április hó 29-én a polgármesteri hivatal előtt. (A továbbiakban: JEGYZŐKÖNYV 1900. április 29.) 65 VAJDA István fellebbezése 1899. december 15. Az alkapitány jövedelméhez a hivatal 1891-es megszervezése óta hozzátartozott a kiadott táncengedélyek után szedett l-l Ft. 66 VAJDA István fellebbezése 1899. december 15. 67 JEGYZŐKÖNYV 1900. április 29. 68 Jegyzőkönyv Vajda István Makó város alkapitány kihallgatása alkalmából. 1899. november 16. (A továbbiakban: JEGYZŐKÖNYV 1899. november 16.) 69 Amikor az alkapitányi állásra pályázott, azzal buzdították, hogy ez az állás „számottevő mellékjövedelemmel van egybekötve, s mint köztudomású dolgot hangsúlyozták, hogy a kalákatartók díjakat fizetnek az engedély kiállításáért." 70 Nyilatkozata Vajda István Makó városi r. alkapitánynak. 1900. június 22. (A továbbiakban: VAJDA István levele 1900. június 22.)