A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

ORBÁN Imre: Szokás vagy jogtalan haszonszerzés. Kalákaengedélyek körüli bonyodalmak a 19. század végi Makón

Vajda egyáltalán nem nyugodott bele az elmarasztalásába. Meg volt győződve arról, hogy nem bűnös, méltatlanul gyanúsítgatják, meghurcolják. A kaláka enge­délyek kapcsán létező különdíj lényegében a város „sara". A följelentés sem egyéb, mint Kuliner személyes bosszúja, mert az árvaszéki bűnbandáról a leplet lerántot­ta, ezután pedig Kuhnert állásából fölfüggesztették. A nem legális különdíjazásnak városi „elfogadottságára" nem akármilyen példát hozott. Midőn 1899 tavaszán megüresedett a jegyzői állás, 1 úgy tűnt, azt ő is meg­pályázza. Ezzel viszont az alkapitányi állás is megüresedett volna. A lehetőség több érdeklődő figyelmét fölkeltette. Hogy a várható jövedelemhez hozzászámol­ták a kaláka-különdíjat, arra mi sem jobb példa, mint az, hogy a följelentő Kuliner is szerette volna elnyerni a tisztséget. Az évi 800 Ft-os árvaszéki ülnöki fizetését cse­rélte volna föl a 600 Ftos jövedelmet biztosító alkapitányi hivatalra, ami csak úgy érte meg, ha ehhez a kalákaengedélyek kapcsán beszedendő különdíjazást is hoz­zászámolta. „ Azt hiszem alig akadna ember ki elhihetné hogy Kuliner úr nem bírt vol­na tudomással ezen kalákadíjak szedéséről, különben mi indíthatta volna arra, hogy csekélyebb javadalmazású állásra pályázzon nagy családdal bíró s költekezéshez szo­79 kott tisztviselő" — foglalta össze véleményét az alkapitány. Álláspontjában kitért az országos gyakorlatra is. Fölhívta az alispáni hivatal fi­gyelmét, hogy „nincs az országban egy rendőrhatóság sem" (!), ahol valamely hiva­talnok, aki a táncengedélyekkel foglakozik, ezért „vagy szabályrendeletüeg vagy a nélkül" 73 bizonyos díjazásban ne részesülne. S valószínűleg a már érintett régi gyakorlatra utal, mikor leszögezi, hogy nem képzelhető el sem jegyző vagy szolga­bíró, aki az engedélyezéskor benyújtott kérvényt ingyen szerkesztette volna. 74 Védekezésében Vajda István előadta, hogy Budapesten 1898-ban az engedélyek után több mint 55 ezer Ft-ot szedtek be, melynek egy részét a fölügyeletet gyakor­ló rendőrségi alkalmazott különdíj ázására fordították. Aradon és más városokban szintén fizetnek a „mulatóhelyek és egyéb nyerészkedési válalaltok tulajdonosai" az érdekükben eljáró rendőrségi alkalmazottnak. Szegeden 1897-ig szedtek ugyan­ezen a címen díjakat a fölügyeletet gyakorló alkapitányok. Ekkor szervezési sza­bályrendeletet dolgoztak ki, melyben elfutották a különdíj elfogadását, de 200 Ft>tal megemelték fizetésüket. 75 71 A hivatalt betöltő Fodor Mátyás lemondott. 72 VAJDA István levele 1900. június 22. Vajda levelében az erre vonatkozó részt aláhúzással is ki­emelte. 73 Szabályrendeletüeg, azaz törvényesen. A Makón a táncvigalmakról 1893-ban kiadott szabályren­delet nem intézkedett a díjazás ügyében. 74 VAJDA István levele 1900. június 22. 75 VAJDA István fóllebbezése 1899. december 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom