A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

ORBÁN Imre: Szokás vagy jogtalan haszonszerzés. Kalákaengedélyek körüli bonyodalmak a 19. század végi Makón

Évszám Táncengedélyek száma Évszám Táncengedélyek száma 1890 238 1895 193 1891 181 1896 199 1892 230 1897 175 1893 177 1898 218 1894 160 1899 262 Az rendezők föladata, hogy biztosítsák a föltételeket. Borkimérők esetén a hely és az ital vállalkozásuk kapcsán adott volt, zenészeket fogadtak, és minden egyes alkalommal beszerezték a rendőrkapitányság táncvigalmi engedélyét aszerint, hogy nappali, éjjeli vagy mindkét időszakban egyfolytában tartó vigalomról volt-e szó. Meghatározták a belépő árát, ami 20, illetve 40 krajcárra rúgott. Mivel a kalákák ügye ekkor országos kérdés, miniszteri utasítások is születtek velük kapcsolatban. Az 1882. február 18-án kelt, a belügyminisztériummal is egyeztetett pénzügyminisztériumi körrendelet szerint a kalákatartásra vonatkozó Q kérvény benyújtásakor a bélyegilleték (az állam számára fizetett adó) 1 Ft. Makón ezen kívül fizettek a szegénypénztár javára, és szedett külön díjazást — ez jelenti majd a gondot — a maga számára a rendőrség valamely hivatalnoka. így egy engedély ára 1899-ig egy napszakra (nappalra vagy éjjelre) 3 Ft, az éjjeli és nappali kalákáké 6 Ft. 1899-től a bélyegpénz (1 Ft) egyszeri fölszámolása miatt a nappali és éjjeli együttes kalákák engedélyezési díja 6 Ft-ról 5 Ft-ra csökkent. A különdíj, vagyis a hivatalnok által maga számára fölszámolt fizetség összege 1 Ft. Az ügy zavarosságára példa, hogy egyes vallomástevők — tévesen — azt állították, hogy 2 Ft, s az engedélyek díja nem a bélyegilleték egyszeri fölrovása miatt csökkent, hanem a különdíjat mérsékelte az engedélyt kiállító alkapitány a nappali és éjjeli együttes engedély esetén 2-ről 1 Ft-ra. A különböző állami, közigazgatási hivatalokban létező magándíjazás országosan probléma i;o/í.

9 Ennek szedését miniszteri vagy helyi rendeletek, szabályzatok tiltották meg. Egyebek mellett Makó város is szükségesnek látta a körülmények rendezését, ezért 1887-ben a kalákákról szabályrendeletet alkotott.

10 E szerint október 1-je és április 1-je között délután 6 óráig, április l-jétől október 1-jéig pedig 7 óráig tarthattak ezek a vigalmak. Farsangi időszakban

11 volt kedvezmény. Ekkor éjjeli kalákákat is lehetett szervezni, melyeken hajnal 2 óráig folyhatott a mulatozás. A szervezőnek kötelessége volt gondoskodni arról, hogy „erkölcstelenségre, 7 Főként makói cigány muzsikusokat fogadtak föl. 8 9495 sz. Pm./1882. febr. 18. Körrendelet a faluhelyeken többnyire ünnep és vasárnapokon megtartani szokott tánczvigalmaktól járó bélyegilleték tárgyában. 9 Az ezzel kapcsolatos aktuális rendelkezésekről a makói sajtó is beszámolt. Lásd például „Eltiltott mellékereset" MAKÓI HÍRLAP 1897. december 3. 10 A rendelet nyomtatásban is megjelent: Szabályrendelet az üzletszerű tánczvigalmakról (kalákákról). Makó, 1893. (A továbbiakban: SZABÁLYRENDELET.) 11 Vízkereszttől húshagyó keddig terjedő időszak.