A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

Ettől az időszaktól kezdve a szegedi vendéglátóhelyek eladására, bérbeadására és más szakmabeli kérdésekre vonatkozó ügyek az Európa Szállóba futottak be ahol Kosinszky Antal foglalkozott ezekkel.

118 Juránovics nemzetközi elismertségét 60-évesen szerezte meg, mikor jó negyven évnyi vendéglátós tapasztalatára, az országos szakmai szervezetekben végzett áldozatos munkájára, az 1885. évi országos kiálh'táson elért sikerére tekintettel ő képviselhette a magyar gasztronómiát, és vendéglátást a nemzetközi közönség előtt. Ez, az alkalom, az 1900. évi párizsi világkiállítás volt, ahol neki kellett „a külföldnek a magyar konyha különlegességeit és a legjobb magyar faj-borokat bemutassa". Lukács Bélával a párizsi világkiállítás magyar csoportjának miniszteri biztosával 1899. november 10-én megkötött szerződése szerint, az Európa szálló tulajdonosaként nem csak a hazai vendéglátós társadalmat, hanem az összes magyar bortermelőt is képviselte egy személyben, hiszen saját termelésű borainak árusításán túl (melyeknek literjét 28 krajcárért árulta szállójában és utcai kimérőj ében) ezek borait is ő árusíthatta (már akinek borait egy erre kiküldött bizottság bírálta meg). A tágas térrel és, nagy terasszal rendelkező párizsi magyar vendéglőt, Párizsban élő magyar festőkkel festette ki.

119 Szegedi halászcsárdájában Nyári Pista, a híres halászmester főzte a halászlevet, melynek nagy sikere volt a franciák körében, szintúgy, mint Fehér Poldinak 1 on és bandájának a Repülj fecském kezdetű nyizsnyai nótával. De vajon milyen hangulata, enteriőré, is lehetett ennek az impozáns szállodának fénykorában. Abban a szerencsében van részünk, hogy egy korabeli szegedi író, ügyvéd, Krikkay Gusztáv a szálló egykori vendége segítségével valódi időutazásban vehetünk részt. Az függelékben található fényképre tekintve, a korabeli Klauzár téren találhatjuk magunkat. Ez a kép tárul elénk, ahogy a Fekete Sas utca felől elindulunk a tér másik végén található szállóig. Utunk során elhaladunk „Pepi bácsi" kávézója mellett és keresztülmegyünk a kontyba kötött hajú, kék ruhás kofák zsibongó gyűrűjén, a halomba rakott frissen sült cipók illatával és a vastag fölű tejes kancsók hívogató látványával telve. A szálló elé érve nem árt széjjel néznünk, mert az épület előtt várakozó bérkocsik lovait is felzavaró kürtszó a menetrend szerint érkező „lóvontatású vasút" érkezését jelzi. „A fekete sapkás kocsis dörzsfékével szorítja a kereket, hátul a kéksipkás kocsivezető hason erővel. Megáll a vas kocsi közös szorításra, a felszálló utazó tovább szállítására. A dörzsfék eleresztésében 118 Ért. 1895. június 1. 9. p. 119 Szegedi Híradó 1899. nov. 12. 3-4. pp. ülik még megjegyezni Szeged nem csak ízvilágával, hanem kultúrájának egyéb példáival is megjelent a kiállításon. Mivel az Oktatásügyi Minisztérium a magyar oktatási rendszert is be kívánta mutatni képekben, a magyarországi gyűjteménybe, 2 szegedi iskola képe is bekerült, mégpedig az Állami Felső Kereskedelmi és a Községi Polgári Leány Iskola képe. Szegedi Híradó 1899. nov. 16., 4. p. 120 CSERZY 1922. 76. p. 121 Jelenkorunk köznyelvében „tujának" becézett 4-es vülamos elődje, ugyan azon az útvonalon robogott az Osztrák Áüami Vasút Indóházától az Európa Szálló előtt elhaladva fői a Szeszgyárig, a felsővárosi részekig. Az 1905-ös Szegedi Útmutató alapján még a díjszabásokról is információt nyerhetünk. E szerint a Szeged Aüomástól a Rókusi Állomásig terjedő teljes vonalra 30 fülér, míg az állomástól a belvárosig 12-, a két vonalszakaszra terjedő viteldíj pedig 20 fülér volt. Szegedi Útmutató 1905. 79. p.