A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

szabaddá lesz a kerék, a hátsó sípolásra ki van adva a jel a továbbhaladásra. A kocsis ostorával legyint egyet a ló farára, kürtölve a megindulásra." Az oroszlán utca felöli oldalon, a Krausz M. felírat hirdeti, hogy az épület tulaj­donosa árulja leszállított áru ruházatait, üzletében a kirakatban láthatunk pl. rugós orosz lakk, borjúbőr és betétes lakcipőt 3frt-ért, férfi és gyermek kalapokat 75 koronától, nyakkendőket 10 kr.-ért, fiú posztó-,trikót és loden ruhákat 2ft 75 kr.-ért és még sok más ruhaneműt. 123 Viszont ha balra tekintünk a kirakatokon át a szálló fényesen berendezett kávéházába látunk. Térjünk hát be, végre a Hotel de L'Europe fölirattal szegélyezett, sokat sejtető kapun. A tágas fogadóteremen és a pihenő díványokkal szegélyezett részein áthaladva kukkantsunk be egy szobába, milyen annak berendezése. „Mosdóvíz, törölköző, fésű...álló nagy tükör a szoba sarokban, fekete körtefabútor, mosdószekrény, almárium, kerevet, bársony sző­nyeg díszeleg benne... Címnek megfelel a szoba, az európai eleganciauralma." A szálloda lépcsőházában, folyosóin nagy a jövésmenés. „Bérszolga dereka ropog, nagy teher súlyától izeg, mozog. Hol ide, hol amoda lökődik édes terhe vitelében... csehországi mosóedényt cipel a szobacicus" (=szobalány, a szerző)... „Csengő szóra ezüst tálcán hozza a pincér a vizet. Most pedig nézzünk át a szálló híres étteremébe. „Étterem úszik a fényárban, pincérsereg glédában áll szalon ruhában . Asztalok sora, telve csinnel, étlap szol­gálva pincérkészséggel... Civilek tisztek vegyest ülnek asztal körül, eleven ke­déllyel. Ajakmozgás egész teremben, evés, ivás az öröm benne. Fecskefarkos pincér tipeg- topog, hajlik pancsszóra." A fizetőpincér jutalma a pontos kiszol­gálás után rendesen 5 krajcár. Juránovics az étterem elegáns berendezésén kívül mindig nagy gondot for­dított a kiválló szakácsokra így került üzletébe a magasan képzett Lichtenstein Ödön is Qásd a függelékben). Aki miután Kolozsváron kitanulta a szakmát, a budapesti, és speciális erdélyi ételeiről ismert Vidovits-Vendéglő konyháját vezette, majd öt évig vezető erdélyi (brassói, besztercei) üzletben dolgozott, míg végül Juránovics Európa Szállójába került, aki az 1900. évi párizsi világkiálhtáson felállítandó vendéglőjében is alkal­mázta ot. A szálló egy kis négyszögletes virágos udvart is körbeölel, ahol „folyondár kúszik a falra, kígyós zöld levelével. Est hűse, udvar zöld színe, virág illata" szol­gálja a vendégek kikapcsolódását a nyári szezonban. Haj de a kávéház felől már ide hallik, hogy „húzza a cigány a víg nótát, nyalka honvédtisztek újrázzák a csárdást. A szórakozás verseny folyik, elegáns kávéház termeiben... Csinos kasz­szirleány ül az emelvényen, kávéház oltárán, kiváló szépséggel. Udvarló van elég, bók van mondva bőven. Sátresz, konyak, szilvórium, vanília, borovicska, rosz­topcsin kis üvegekben, fölállítva körben ülnek. Kurmacher szelíd szava hangzik, a 122 KRIKKAY 1889. 214-216 pp. Az Európa Szálló homlokzatát lásd a függelékben. 123 Krausz hirdetése a HM 1889. számában. 124 A világkiáUítást követően hosszabb időt töltött külföldön, ahol behatóbban tanulmányozta a francia és angol szakácsművészetet. Innen hazatérve Szatmáron az újonnan épült Pannóniának lett három évig a főszakácsa, majd a Temesvári Hungária Szállodának. Mindamellett pedig a Fo­gadósok szaklapjának szakértője. F.V.K.P.A 1905. 277-279. pp. Fotóját lásd a függelékben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom