A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

VENDÉGLÁTÁS ÉS DUALIZMUS KORI SZEGED TÁRSADALMI, KULTURÁLIS ÉLETE Az 1879-es árvíz előtti időszak A vendéglők, éttermek, és a kávéházak mindig is többet jelentettek mint egyszerű étkező helyek. Már magyarországi megjelenésüktől kezdve felvettek bizonyos hírközlő, információs csatorna szerepet. Az ember Ádámtól és Évától kezdve eredendő szükséglete a tudás, az információ birtoklásának vágyára építve. Még újságok sem voltak Szegeden (az elsőt 1859-ben Szegedi Híradó, melyet 1867-ben a Szegedi Néplap követett, majd a Szegedi Napló 1878-ban), mikor már az információ áramlás bázisát képezték, hiszen ahogy Cserzy is írja „a házaló »virilisek« és a »perecesek«... „kik naponkint az egész várost bejárták; minden vendéglőben, korcsmában megfordultak s ezért ők voltak a város eleven újságai". Az 1850-es évek végétől megjelenő Szegedi Napló, valamint a nagyfuvarosok által Pestről lehozatott „Hírmondó" szegényes információ tartalma mellett, a hírekre éhes polgárok, gabonakereskedők, „kik a Feketesas vendéglőben börzéztek, s ide járattak német újságot. De élő újságként funkcionált a „szekérbíró" és a „gyorskocsi" kocsisa is. „A gyorskocsi minden nap négy és öt óra között érkezett meg Temesvár felöl... A kocsis, mintha az „express" mozdonyvezetője lett volna, kevélyen szállt le a helyéről, a gyeplőket odadobta a Hétválasztó vendéglő kocsisának,aki behajtotta a lovakat a szín alá- ő pedig beszámolt mindenről a „szekérbíró"-nak. Ekkorra persze nagy tömeg verődött össze. Szappanos és hajósgazdák, mészárosok, juhvágók, kik nagy gaudiummal vitték a kocsist a „lacikonyhára" Buzánéhoz, a leghíresebb pecsenyesütögető-asszonyhoz, megtraktálták „bőrös-pecsenyével" és foszlósbelű fehér cipóval. Aztán vitték a Páva korcsmába sillerborra. Ezt kancsóból itatták vele. Aközben pedig egymás után kínálták jófajta magyar „szűz-dohánnyal." Majd végül a „vidéki hírrovat szerkesztője" némileg kiszínezve elmesélte, a Temes vártól-Szegedig terjedő régió minden apró-cseprő történéseit, pletykáit. Persze az „önkényuralom" hozományaként, az egyletek beszüntetése után, a társas élet igénye, Szegeden is a közhelyekre, kávéházakba, vendéglőkbe, kaszinókba, kurtakocsmákba vonzotta az embereket. Ahol a megannyi „kesergő hazafi" adott egymásnak találkát, a zárórát jelentő este 8-ig. Kávéházi élet az árvíz előtt Az első szegedi kávéház megnyitása egy bizonyos Celenka Szávo (belgrádi menekült) nevéhez fűződik, aki 1732-ben nyitotta meg üzletét. Őt követte három évre rá, Philippi János, majd Benkócy Mátyás üzlete 1744-ben. Üzletükben biliárdozási év őszén, az özvegy már más bérlő után nézett. A korszak másik Hotel Garniját Zichermann József vezette (melynek kávéházát címezték a Háromkirály-hoz). In.: SzH. 1876. jan. 7. 4. p.; 1876. febr. 25. 4. p.; 1876. márc. 10. 4. p.; 1876. aug. 25.4. p.; 1876. szept. 20. 4. p.; 1876. szept. 29.4. p. 26 CSERZY 1922 4-6. pp.