A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

BENDESI Gábor: Juranovics Ferenc helye a szegedi vendéglátás történetében

lehetőség is volt. A század végén Vedres István is nyitott kávéházat a Felső Tisza parton, melynek bérlőjét Kisvetter Konrádnak hívták. 1790-ből az Unicornis 97 nevű, 1829-ből pedig a Kávé Forrás és a Fortuna nevű kávézók ismertek. Mégis Szeged valaha volt kávézói közül a legnagyobb hírnevet, a kék mezőben arany oroszlánt ábrázoló cégtáblával ellátott, Arany Oroszlánhoz címzett kávéház érte el. E patinás kávéháznak az Oskola utca sarkán, a negyvenes években Tömörkény István anyai nagyapja Srtöbl Ignác vezetése alatt volt, első virágzása. Ahogy Tömörkény is megírja Öreg sarki ház című 1903-ban megjelent tárcájában, "akkor kezdődtek nagy napjai, mikor az országgyűlés negyvenkilencben Debrecenből ide lejött. A sok képviselő nem talált magának helyet a városban, ahol a délebédet megehetne. Nem voltak arra alkalmas vendéglők, ennél fogva ideszorultak mind az Arany Oroszlánba... Forgalmas, zajos világ volt akkor a sarki házban..."

28 Ehhez az időszakhoz kapcsolódik Petőfi itt jártának mítosza is. A forradalom lezárulta után, az önkényuralom éveiben is megmaradt a társasági élet központi helyének. Miképpen Cserzy írja: „Ide járt »feketezni«, »kapucinerezni« és vasárnaponként ebéd után Erdélyi Náci muzsikáját hallgatni mindenki - urak és parasztok egyaránt. Nagy tajtékpipás, jobb módú külvárosi polgárok, belvárosi kereskedők és iparosok, »beamterek«, sőt még a »toronyalattiak« is. Sőt Weitzenkorn úr is, az akkori »megyefonök«, aki rendszerint egymagában üldögélt egy kis fekete márványasztal mellett, mivelhogy szégyen volt magyar embernek 9Q vele érintkezni". Az 1878-ban útjára induló szegedi ellenzéki lap, a Szegedi Naplóhoz leszerződtetett Mikszáth Kálmánnak is törzshelyéül szolgált, szegedi tartózkodása (1878-1880?) során. Szállása és munkahelye a Juránovics Ferenc által vezetett Hungária Szállóhoz kötötte (itt volt ez idő tájt a napló szerkesztősége és Mikszáth szállása),de a Hungária kávéházán kívül, az ellenzék egyik törzshelyének számító Arany Oroszlán volt az a hely, ahol szabadideje jelentős részét eltöltötte. így írt erről: „ott a mameluk ember nem érezheti magát otthonosan, mert az »Arany Oroszlany« mindenkor a tigrisek főtanyája volt „Az Oroszlány kávéház nem valami közönséges hely, hol a cikóriaszagon s a föl-alá száguldó kellnerek lábdobogásán kívül nincs egyéb megemlíteni való: az Oroszlány kávéház históriai nevezetességű hely, hol eszmék születnek, dajkáitatnak, és naggyá növekednek." Más a vendégsereg reggel, más délután és ismét más este. A hosszú asztalnál a „telivér szegedi politikát" űzik, a kerek asztal, pedig a „diplomácia asztala", ott országos, sőt európai dolgokról vitáznak. Két nagy párt folytat szócsatát itt: a „fekete párt" és a „kapucíner párt". Az árvíz után viszont minden asztalnál egyforma politika folyt: elégedetlenség a kormánnyal szemben, neheztelés a királyi biztossal, Tisza Lajossal szemben."

31 27 PÉTER László 1986. 56-57. pp; REIZNER; Más 1853, 1854 évi összeírásokban szereplő kávéházakra lásd KNOTIK Márta: 2002. 28 Idézi PÉTER László 1974: 12. p. 29 CSERZY 1922. 6. p. 30 MIKSZÁTH 1879. Szegeden (Elbeszélés töredék) 31 MIKSZÁTH Kávéház az Arany-Oroszlányhoz című tárcáját idézi PÉTER 1986. 58-59. p.