A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

RESCH Béla – MARJANUCZ László: A magyar tudomány mecénása. Marczibányi István élete

gyűlésének. A puchói Marczibányiak azért panaszkodtak, mert a szomszédos Zenta mezőváros nem tisztelte csókái uradalmuk határát. A zentai határ és a Marczibányi-birtokok között egy darabon a Tisza húzódott. A fivérek folyamodványa szerint a „csalhatatlan igazság az", hogy ilyenkor a birtokközi határt mindig a folyó közepe jelenti. Ezért jog- és igazságellenes Zenta lakosainak magatartása, mellyel a folyó mindkét partját használják vízimalmaik működéséhez. Ugyanis az őrléshez szükséges vizet az „innenső part felől is eresztik' malmaikra", tehát igénybe vették a Marczibányi-uradalomhoz tartozó területet is. Ez azért okozott kárt, mert ugyanitt komp biztosította az átjárást a két part között, s a járatot fönntartó Marczibányiak „törvényes jussuk világos sérelmével" mutatták ki, hogy a „mezőváros lakosai malmaikkal és tatjaikkal elállják a kompjárást". Az uradalom elsősorban termékszállításhoz, értékesítéshez használta a vízi átkelést, amely könnyített a személyi forgalmon is. A fivérek kérték Torontál vármegye hatósági beavatkozását a „komp bátorságos járásának" (biztonságos közlekedésének) érdekében. A nemes megye közgyűlése támogatta a panaszos beadványt, az önkényes visszaélésekkel és hatalmaskodással a Karok és Rendek nem érthettek egyet. Nem az első eset, hogy „nemes Báts vármegye" ekként kívánta magáévá tenni a folyó mindkét partszakaszát. Ezért a torontáli szolgabírót megbízták, hogy a panaszt tevő uradalom hivatalos megkeresését fölszólítás kíséretében juttassa el Bács megyének. Ezzel együtt föl terjesztették az ügyet a Helytartótanácsnak is a törvényes rend helyreállítása végett. Azaz a kormányszék tiltsa el Bács megyét az önkényes foglalásoktól és hatalmaskodástól. Nem tudjuk mi lett az ügy végkifejlete, de így is tanulságos, mert fényt vet a Marczibányiak okszerű gazdálkodására, az uradalom-szervezés körülményeire, a jövedelem-érdekeltség megóvására. Egyben adalékul szolgál, miként lehetett a vagyont megőrizni és gyarapítani, hogy az ne csak biztonságos megélhetést nyújtson, de a ranghoz méltó közadakozást is fedezze.

18 Marczibányi István országos és helyi törekvései a közjó megvalósítására az új uralkodó figyelmét is magára vonták. I. Ferenc 1800-ban eddigi munkásságának elismeréséként udvari tanácsosi címmel tisztelte meg. Ellankadt erejének „enyhítésére" Pestre költözött, majd Budán telepedett le végleg. Bár megtört egészségével szüntelen viaskodott, megmaradt energiáit a hasznos közintézetek, a tudományok és a szenvedő emberek javára végzett munka között osztotta meg. Birtokainak jövedelme gondtalan megélhetést biztosított számára, azok képezték emberbaráti tevékenységének gazdasági hátterét. Ekkortól vált a magyar irodalom és tudományok országosan ismert pártfogójává, s lett az írók mecénása, ki „majdnem tékozlásig menő jó téteményekkel árasztá ki bőségét".

19 Nemesi módra gondoskodott családja anyagi biztonságáról, amikor értékes régiségeket, XVI-XVII. századi iparművészeti remekeket és festményeket gyűjtött, köztük Zrínyi Miklós csáktornyai műgyűjteményének maradványait. Ez egyszerre szolgálta a nemesi tezaurálást és a magasabb műveltségi igények kielégítését. 18 Országos Levéltár Filmarcívum Torontál vármegye Közgyűlési Jegyzőkönyvei. 2823/1834. szeptember 10. 19 A Pallas Nagy Lexikona XII. kötet. Budapesten, 1896. 311.