A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - KATKÓNÉ BAGI Éva – APRÓ Ferenc – NAGY Ádám: Végtisztesség Móra Ferencnek. Koszorúszalagok Móra Ferenc temetéséről

VÉGTISZTESSÉG MÓRA FERENCNEK NAGY ÁDÁM KOSZORÚSZALAGOK MÓRA FERENC TEMETÉSÉRŐL KATKÓNÉ BAGI ÉVA-APRÓ FERENC I. VÉGTISZTESSÉG MÓRA FERENCNEK A szegediek számára nagy veszteségekkel kezdődött az 1934. esztendő. Két jeles alkotóját vesztette el a város rögtön az év elején: januárban Nyilasy Sándor festőművész, februárban pedig Móra Ferenc távozott az élők sorából. Mindkettőjük neve, munkássága, sorsa szorosan kötődött Szegedhez, a szegediekhez. Móra halála nem érte váratlanul az embereket közel s távol sem, hiszen jó egy éve már közismert volt betegsége, amely fokozatosan hatalmasodott el rajta. Bár azt lehet mondani, hogy ereje fogytával is a végső pillanatig dolgozott, megírta cikkét a pesti újságnak az utolsó héten is. Az országos és különösen a helyi lapok rendszeresen hírt adtak állapotáról, kedélyéről, a látogatók rendre beszámoltak a találkozásaikon folytatott mindig élénk eszmecserékről. De hosszabb beszélgetésekre egyre ritkábban kerülhetett sor. 1934 februárjában már naponta írtak az újságok róla. Február 6-án a Tömörkény Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Az erről szóló oklevelet egy küldöttség adta át, akiknek „hangulatos válaszban köszönte meg a megtiszteltetést."

1 A következő napon már arról szólt a hír, hogy állapota súlyosra, egy nap múlva pedig válságosra fordult, míg február 8-án reggel 7 órakor maradék ereje is elhagyta. A Szegedi Hét című hetilap szomorúan, de némi szakmai kérkedéssel közölte, hogy „nekünk jutott az a megrázó feladat, hogy először írhatjuk le Móra Ferenc nevét fekete keretben."

2 A helyi lapok február 9-i számai nagy terjedelemben taglalták az eseményt. Az első oldalakon gyászkeretben jelent meg a nagy halott neve, életútját részletesen, két oldalon ismertették, majd az ország különböző részeiből érkező részvétsorokat, gondolatokat tették közzé, végül „a város halottja" fényéből adódó hivatalos feladatokkal foglalkoztak.

3 A polgármester-helyettes rögtön összehívta a város tanácsát, a tanács tagjain kívül azokat, akiknek szerepet kellett vállalni a temetés megszervezésében: dr. Buócz Béla főkapitány-helyettest, dr. Szalay József ny. főkapitányt a Dugonics Társaság elnökét, dr. Dettre Jánost a Délmagyarország képviseletében és Ballá Jenőt, a szegedi újságírók elnökét. 1 DM febr. 6. 5. p. 2 SZH X. évf. 6. sz. 2. p., febr. 8. 3 DM febr. 9. 1-5. p.; „A nagy mesemondó elment..." SZN febr. 9. 1-6. p.; „A város halottja." SZÚN febr. 9. 3. p. „Móra Ferenc meghalt." Tanyai Újság, febr. 11. 2. p.