A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)
NAGYGYÖRGY Zoltán: A 230 éve újratelepített Horgos címere
gőlegesen, csaknem az egész pajzsot kitölti egy lebegő alul kétágú horgony (vasmacska), 44 ez előtt pedig egy kisebb méretben szintén lebegő kasza' 45 amelynek pengéje jobb felé irányul a pajzsfőben, a nyele pedig a bal felső sarokból haránt irányban lefelé irányul. 4 A címersisak: 41 az álló címerpajzs felső peremének közepén egy szembenéző pántos sisak 48 van, rajta háromlombos — kétgyöngyös aranykorona, 49 a peremén kirakva öt vörös ékkővel, a nyakban pedig egy arany érmés nyakékkel. 50 A címerpalást: 51 a címersisak mögül előtörő, jobb és bal felöl szimmetrikusan aláhulló két befelé és alul kifelé kunkorodó mezei iringó {Erynggium campestre) 52 tüskés levél, amely jobb felöl zöld és ezüst, bal felöl vörös és aranyszínű. 53 A Címerszalag: 54 a pajzs alatt lebegve, a két végén szimmetrikusan háromszori hajtásban felfelé ível, rajta HORGOS latin nyelvű felirata. 55 41 A címerpajzs talapzata, az álló pajzs alsó része. 42 Az 1771. évszám a Horgos község újratelepítése kezdetének éve. 1771. március 11-ei keltezésű a Mária Terézia császárnő által kiadott adománylevél a szegedi lakosú nemes Kárász Miklósnak, a Horgos és Tisza Szent Péter puszták birtokjogát illetőleg. Horgos község legelső címerképes viaszpecsét lenyomatain is ugyanez az évszám van. 43 A lebegő ábrának nincs jelentősége, ez címertani rajz megoldás. 44 A horog, horgony (vasmacska), a névadó jelkép. Ez egyben azt is fedi: hogy a régi Horgas egyértelműen víz mellett létesült halásztanya volt (A Tisza árterületének vize egykoron a Kun-tón és a mai Nekaszáld-járáson keresztül benyúlt a Kalapos azon területére, ahol a Horgas halásztanya állt.), ahol halászattal foglalkoztak. Az újratelepített Horgos úgyszintén, amelynek lakói kezdetben szintén foglalkoztak halászattal. (A mai Horgos déli részén volt a Tisza árterületéből feltöltődött Kun-tó, amelyen halásztak. A mai római katolikus templom mögötti egykori öbölében kötöttek ki a halászcsónakok. A halászok a házaikat is ott építették fel, és kezdetekben ott árulták a halat - így alakult ki azon ferde vonulatú utca amit még ma is Halpiac utcának neveznek.) 45 A kasza az egykori szénabegyűjtésre asszociál, illetve egyértelműen a mezőségi életet jelképezi. Akkortájt főleg juhokat és szarvasmarhákat tartottak. 46 A kasza elhelyezése csupán esztétikai megoldás, azonban a heraldikában mindent pontosan le kell írni, hogy a címert kép nélkül is bármikor újra le lehessen festeni. 47 A páncélsisak a címer tartozéka, amelynek formája és elhelyezése jelképezi a tulajdonos-, adott esetben a község nemesi és joghatósági mivoltát. 48 A pántos sisak — az arc felöl le-felcsukható védőrácsos sisak. A sisak ezen fajtája, és annak szemben ábrázolása nemesi rangot takar. 49 Az aranykorona külalakja egybevág a Csongrád megyét illető királyi koronával, minthogy Kárász által szegedi újratelepítésű magyarok lakta Horgos Csongrád megye szerves része volt. Tehát ezen korona a korabeü királyi fennhatóságot jelképezi. 50 Az ékkövek a korona díszítő elemei. A sisak nyakéke pedig királyi jelkép. 51 A címerpalástot alkotja a pajzs mögé és köré helyezett, úgymond védelmező díszítés. 52 Tövises szelt levelű növény a mezei iringó, népiesen ördögszekérként is ismert (Eryngium campastre) amely e táj száraz gyepein, legelőin, ősidők óta honos. Ez a növény Horgos címerének védelmező dísze. Ugyanez a növény képezi a Kárász család, úgymint Szeged város címerpalástját is. 53 A piros és zöld szín, a település magyarokkal betelepített és lakot létét jelképezi. A két fém szín, az arany és az ezüst itt csupán nemesi árnyékként szerepelnek. Szín magyar lakosságot igazolja az 1772. december 19-én készült első telepesek összeírásának jegyzéke (lásd jegyzet 10 ). 54 A lebegő címerszalag a tulajdonos-, illetve ezen esetben a település eredeti név-feliratának helyéül szolgál. A címerszalag két oldalt szimmetrikusan felfelé ívelő lobogása a felemelkedést, és bennük a 3-3 hajtás pedig a „három a magyar igazság" mondást jelképezi. 55 A HORGOS latin nyelvű felirata szerepel az 1771. március 11-ei keltezésű, a Mária Terézia császárnő által kiadott birtokjogi oklevélen a nemes Kárász Miklósnak. Egyébként más korabeli dokumentumok írásmódjában is töiténelmileg ez az elfogadott.
