A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)
PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége
kölcsönöket adott a városnak, 1886. jún. 28-án bekövetkezett halálakor vagyonát 1.5 millió forintra becsülték. 65 Kiss Dávid 1883. nov. 8-án adta át az alapítványi okiratot Pálfy Ferenc polgármesternek, és a városi közgyűlés nov. 19-én fogadta el. A közgyűlés határozatban mondott köszönetet az alapítónak, és kimondta, hogy az alapítványt örök időkre „Kiss Dávid alapítvány" címen fogja kezelni. A polgármester egy küldöttség élén fölkereste Kiss Dávidot lakásán, és ott adta át a város közgyűlésének köszönetét, illetve végzését. 66 De miről is szólt ez az alapítvány? Kiss Dávid a következővel indokolta az alapítvány létesítését. „Áthatva azon meggyőződéstől, hogy általában a haladásra, különösen pedig nemzetünk fejlődésére és felvirágzására az értelmiség terjesztése döntő befolyást gyakorol, és hogy mindezek tekintetében a népnevelés, illetve a gyermekek elemi oktatása az első és leglényegesebb alapot képezi, szem előtt tartva, hogy ezen téren a törvényhozás bölcs intézkedései is gyakran nem érvényesíthetők, és azon körülmény által meghiúsulnak, miszerint a tanköteles gyermekek szülőiknek mostoha anyagi viszonyai folytán, a szükséges ruházat és a nélkülözhetetlen taneszközök hiánya miatt az iskolák látogatásában gátoltatnak: ezen utóbbi, felette sajnos s általam mélyen átérzett akadály mellőzéséhez részemről is némileg járulni erkölcsi feladatomnak tartom." Az alapítványt tevő, 30 000 forint értékű állampapírt adott át a polgármesternek. Kikötései a következők voltak: A városi hatóság kezelje azt, és semmi más célra fel nem használható örök alapítványt kell képeznie. Évi 1260 forintnyi kamatát olyan, népiskolában tanuló szegény gyermekek, ruhával és taneszközökkel való ellátására kell fordítani, akiknek szülei ezek beszerzésére képtelenek. Az alapítvány jótékonyságában minden szegedi elemi iskolás részesíthető, valláskülönbség nélkül. A segély soha nem nyújtható pénzben, hanem csak természetben. Ha az alapítványszerű ellátás egyénenként 20 forintnál olcsóbban megoldható, akkor 60-nál több tanuló részesíthető segélyben. De minden évben legalább 40 olyan tanulót kell támogatni, akik a szegedi iskolaszék hatáskörébe tartozó iskolákba járnak, az izraelita iskolában pedig legalább 20 tanulónak kell évente az alapítványból részesülnie. A segélyben részesülendő tanulókat a városi iskoláknál a tanítók javasolják, és az iskolaszék jelöli ki, az izraelita hitközségnél pedig a hitközség elöljárósága jelöli ki. A segélyezettek többségének fiúnak kell lenni. A rendelkezésre álló 1260 forintból, 1200 forintot kell alapítvány szerű segélyezésre fordítani, a fennmaradó hatvan forintot pedig szegény, de szorgalmas gyermekek jutalmazására kell fordítani, úgy, hogy 1/3 részt kapjanak a hitközségi iskolák, 2/3 részt pedig a városi iskolaszék iskolái. 65 Szegedi Napló, 1886. jún. 29. 66 Szegedi Napló, 1883. dec. 2.
