A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

talmú intézésére Ugray Albertet nevezte ki. A főszolgabíró így Ugrayt és Szilbertet tekintette a csongrádi munkásság vezetőinek. Május 7-én délután 4 órára a Központi szállóban a 10 tagú választmány megválasztására gyűlést hirdettek, melyet az előírt rendeletnek megfelelően 48 órával előtte bejelentettek. A gyűlésen, ahol a főszolgabíró is megjelent 16 szegényebb iparos és segéd, s mintegy 300 napszámos, kubikos gyűlt össze. Mielőtt a vezetők — Ugray, Szilber — beszédet tartottak volna a főszolgabíró kérdőre vonta Ugrayt, hogy mi okból hívta össze a nagyszámban jelenlévő napszámosokat, kubikosokat, s felszólította, mutassa meg azon egyének névjegyzékét, hogy kik akarnak tagjai lenni és a választmányi tagok kijelölésében közreműködni. Az előmutatott névjegyzékből az tűnt ki, hogy a megjelentek csak csekély töredéke — írja jelentésében a főszolgabíró — vállalta a tagsági kötelezettséget. Az összehívásuknak az okát „az egyesület leplezetlen céljainak a tudatlan munkásosztály körében való terjesztése képezi," — olvasható. A főszolgabíró beszédet intézett a tömeghez, melyben rámutatott a tagsággal járó előnyökre és terhekre, végül felhívta a napszámosokat, kubikosokat, hogy békességben oszoljanak széjjel, „s a jövőben hamis ígéreteknek ... csábításoknak hitelt ne adjanak." A nép ezt követően a legnagyobb rendben szétoszlott, de 18 mesterlegény és „elzüllött mesterember" — jegyezte meg a főszolgabíró — a gyűlés színhelyén maradt, akik a helyi szervezet választmányát megválasztották. A főszolgabírónak az volt a meggyőződése, hogy a fővárosi szocialista eszméket követő munkáspárt az alföldi napszámosok, kubikosok rosszabb helyzetét akarja felhasználni a társadalmi rend felforgatására. Az önsegélyezésre való tömörülés csupán palástul szolgál, „erre mutat különben azon körülmény is — írja —, hogy az egyesületbe a könnyen félrevezethető és fantáziálható női nemet (munkásnőket) igyekeznek bevonni." Az eseményeket jelentő főszolgabírói megállapítás szerint a csongrádi munkásság izgatásra nem volt fogékony; „a nagyban terjedő szőlőkultúra a kubikosmunkát nélkülöző munkáskezet az év legnagyobb részében foglalkoztatja, tömegnyomortól tartani nincs ok." A mozgalomba csak Ugray Albert, Szilber János és Zsadányi Lajos iparosok voltak beszervezve. Mind hármójukat az elöljáróság megbízhatatlan szocialista hajlamúnak tartotta. Ezért cselekedeteiket ettől kezdve a legéberebben figyelte, magánérintkezésüket éppúgy, mint az egyleti működésüket, a szervezkedésre irányuló kezdeményezéseiket.

15 A betegpénztár fiókjának megalakításával megtörtént az első lépés Csongrádon is a szervezett munkásság táborának kiépítésére. A szervezkedés kezdeti szakasza nem volt széleskörű, a földmunkásságot a mozgalomtól itt távolabb tartotta az aránylag jobb, garantáltabb megélhetésit nyújtó szőlőkultúra. Ezért a helyi hatóságoknak a munkásnép kezdeti szervezkedése Csongrádon jelentősebb gondot nem okozott. Mégis a belügyminiszter — a szociáldemokrata nézetek és szervezkedés Békés, Csongrád megyei gyors terjedése miatt — 1891. május 11-én kelt 431. res. számú rendeletében felhívta a megye főispánjának a figyelmét, hogy Orosházán, Békéscsabán „veszélyes mezei munkásmozgalom" bontakozott ki, amely már zavargá15 CSML (SzL) főisp. ált. ir. 196/1891. sz.