A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - FÁRI Irén – NAGY Ádám: Szegedi vendéglátóhelyek képeslapokon 1900-1920

maradt. A Vígszínpad nyaranként folyamatosan működött, mégis gyakran maradtak fizetés nélkül a tagok és ez minden évben megismétlődött a szezon közepén. A Napló szerint: „Hiába, a mi városunk nem kabaréváros. Nem Nagyvárad és nem Budapest. Itt nem verődnek éjszakának idején össze pénzes urak. Ha már el is mennek a kabaréba és leülnek a fehér asztalhoz egy kapucíner az egész fogyasztás és amikor vége az előadásnak, csendesen hazabotorkálnak. Miből is tarthatnának fönn egy ilyen kabarét, ahol nem az előadás a fontos, hanem ami utána kellene hogy következzék."

26 A visszatérő problémák ellenére a Vígszínpad működése az a 1930-as évekig dokumentálható.

27 A kor új csodája a mozgófénykép megjelent a kávéházakban is.

28 Az Ipar kávéház már 1903 decemberében,

29 a New York kávéház 1904 novemberében, a Kossuth kávéház pedig 1905 októberében hirdetett előadásokat „szabad bemenettel". Az évek során a filmjátszás önálló intézménnyé vált, 1913-ban már 4-5 mozi működött rendszeresen, miközben egyelőre a kávéházakban továbbra is tartottak vetítéseket. A mozi érezhető vetélytársa volt a hagyományos szórakozóhelyeknek. Hosszú és eredménytelen vitát váltott ki, hogy a filmbemutatókon meghívott művészek is felléptek, sőt a mozikban hangversenyeket és szilveszteri műsorokat is rendeztek. Mivel semmi jogszabály a moziknak ezt a tevékenységét nem tiltotta, a helyi hatóság engedélyét minden esetben megkapták. A vendéglátóhelyek törzsközönsége a világháborúig elsősorban a férfiakból állt. Bár a műsorok összeállításánál többször kifejezetten a „családi műsor" jelleget hangsúlyozták, a jobb kávéházakban figyelembe vették a hölgyközönség igényeit, külön nemdohányzó és hölgytermet rendeztek be, ez alapvetően nem változtatta meg a vendéglők és kávéházak állandó látogatóinak nembeli összetételét. Témánk szempontjából korszakváltó volt az első világháború. Az egyletek és körök részben a katonai behívások miatt szüneteltették működésüket, nem tartottak táncmulatságokat, bálokat, társasvacsorákat. A hadihelyzet és a fokozódó ellátási nehézségek ellenére a vendéglőket és kávéházakat továbbra is látogatták, a színház és a mozik rendszeresen játszottak. A mozik műsorán a háborús tudósítások és vígjátékok szerepeltek, de 1916 márciusában a szegedi Uránia Tömörkény István Barlanglakók c. művéből készült filmet is bemutatta. 1916 márciusában a második háborús farsang végén, abból az alkalomból, hogy a kormány elrendelte a mulató helyeknek éjjel 1 órakor való bezárását a vasúti vendéglők kivételével, még meglehetősen optimista képet rajzol az újságíró a hátország kávéházi életéről. Annak ellenére volt ez így, hogy az árak négy-ötszörösére szöktek fel, és az alapélelmiszerekre (pl. lisztre) fej adagrendszert vezettek be. Azt írta: „...körülbelül húsz hónapja tart a végnélküli muri a boldog Hinterlandban. Mulattunk, ha bánat ért és nyilvánosság elé vittük az örömünket." Bár előfordult, hogy hónap elején vasárnap voltak üres vendéglők, kávéházak. 25 SZN 1911. július 1. 9. 26 SZN 1913. július 5. 15. 27 Sándor János szíves közlése, segítségét ezúttal is köszönjük. 28 O. CSEGEZI-T. KNOTIK, 1996. 29 SZN 1903. december 31. 8. Berg] József kávés naponkénti mozgófénykép előadásokat hirdetett este 8 órai kezdettel az Ipar kávéházban.