A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - FÁRI Irén – NAGY Ádám: Szegedi vendéglátóhelyek képeslapokon 1900-1920

Francia pezsgőt nem kívántak inni, de sietve elfogyasztották a készleteket, és ezzel föllendítették a magyar ital ipart tisztán hazafiasságból. „A kávéházakból ugyan kitiltották előbb a kiflit, aztán a mindenféle süteményt, a száműzötteket követte a tejszín — azért hasztalan vártuk a forradalmat, a kedélyek csodálatosan nyugodtak maradtak." A kávéházi törzsközönség megrögzötten eljárt régi helyére, „és csámcsogva itta a milligyertya törmelékkel elegyített, vízzel felhígított koromrészleteket, mik findzsánként átlag hetenként drágultak." Mégis boldogok voltak, mert nem vitték el a székeket tüzelőnek, rákönyökölhettek a műmárvány asztalokra, és a porcelán sem kellett a háborúba.

30 Az ármaximálás sem hozta meg a várt eredményt, áruhiányt okozott, és fellendítette a feketekereskedelmet. 1917 elejére a vigalmi adó mellett újabb megszorítások léptek életbe: a tüzelőanyagról szóló rendelet a nyilvános helyek 11 órakor való bezárását írta elő, a külső és belső terek világítását a legszükségesebb szintre korlátozta. Szegednek 1919-ben különleges helyzete volt 1920 márciusáig a francia megszállás miatt. Hatalmas problémaként jelentkezett itt is a menekültkérdés, a lakásínség, a nyersanyag és élelmiszerhiány, a pörgő infláció, a Tisza túlpartjának szerb megszállása, a szélsőséges politikai aktivitást azonban fékezte a francia jelenlét. Most csak a vendéglátóipar szemszögéből vizsgáljuk ezeket az éveket. A mozik tovább játszottak, a vendéglők és kávéházak a sok kedvezőtlen hatás ellenére nem néptelenedtek el. Január elején a szénügyek kormánybiztosa elrendelte az étkezők, színházak, szórakozó helyek este 9 órai bezárását, februárban újra megkezdődtek a hústalan napok kedden és pénteken a (a halételek nem estek korlátozás alá), március 12-én Neuberger Frigyes szegedi városparancsnok kihirdette a statáriumot, elrendelte a fegyver-beszolgáltatást, a teljes szesztilalmat, eltiltotta a csoportosulást, előírta a nyilvános szórakozó helyeknek este 9 órai bezárását. Áprilisban 100%-kal felemelték a vigalmi adót a mozi-, színházjegy, bálok, hangverseny, kártya és büiárd után. A korai záróra és az alkoholtilalom különösen érzékenyen érintette a vendéglősöket, tömegesen szegték meg. Május 8-án a kihágási bíró előtt 35 szegedi vendéglős állt. A legmagasabb büntetés 10 nap elzárás és 200 korona pénzbírság, a legalacsonyabb 50 korona volt. Ráadásul a vendéglői árakat az ármegállapító bizottság 30%-kal leszállította, noha a hatósági árakat a nyersanyagok és élelmiszerek tekintetesben sem tudta betartatni. Június végén a francia városparancsnokság 24 óráig meghosszabbította a vendéglői, kávéházi zárórát, augusztus végén megszűnt a bortilalom a nyilvános helyeken, de Tournadre tábornok városkormányzó hangsúlyozta, hogy a szeszesitalok kimérése továbbra is tilos, és ez érvényes a francia katonákra is. Érdekes módon a sör nem számított alkoholnak, ez derül ki egy július 30-i hirdetésből. Vass Sándor átvette Varga Lajostól a Vaspálya u. 1. (ma Szent Ferenc u.) alatt levő vendéglőt és szállodát, külön fölhívta a t. közönség figyelmét — a szesztilalom feloldása után — a saját termésű boraira „addig is állandóan jégbehűtött elsőrendű sör áll a b. rendelkezésére." November közepén öt nagy szegedi kávéházról — Tisza, Belvárosi, Korzó, Európa, Kass — adott pillanatképet az újság abból a meggyőződésből, hogy a kereskedelmi élet és az üzleti forgalom nem a rendes helyén, a boltokban és a 30 SZN 1916. március 5. 5-6.