A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

LENGYEL András: József Attila „kedves fiatal professzora”. Tóth Béla (1897-1958)

Maurice Milhaud (a neves zeneszerző, Darius Milhaud leszármazottja) például szintén a BIT gárdájához tartozott; ő francia delegátusként nyilván segítségére volt újdonsült rokonának. Egy másik új rokon, Cora Engel pedig a genfi közügyekről tájékoztatta. Genfi munkájának részleteit egyelőre nem lehet áttekinteni. Annyi csak a bizonyos, hogy Genfben már 1932. április 14-én megszületett egyetlen gyermeke, a svájci anyakönyvezés szerinti Roland Nicolas Tóth, aki a magyar nyilvántartásban a Tóth Lóránt Miklós nevet kapta. S munkája során számos ismeretségre is szert tett. A Népszövetségben megismerkedett például Aga kánnal, a dúsgazdag muszlim uralkodóval; baráti kapcsolatot alakított ki a Pullyam Palilból való Kuryanuval, India képviselőjével és annak feleségével, az angol Ednával. Genfi lakásán fogadta a neves magyar szociáldemokrata politikust, Peyer Károlyt; kapcsolatot tartott a szintén szociáldemokrata Szakasits Árpáddal. Régi barátaival is levelezésben maradt; a finn-ugor nyelvész, a Szegeden tanárkodó Virányi Elemér meg is látogatta őt Genfben. Olykor ő maga is hazalátogatott. Új, szakmai alapú barátságot kötött például dr. Pap Géza nyugalmazott OTI vezérigazgatóval (aki korábban a BIT Budapesten rezidens levelezője volt). Papéknál, az ő „fehér asztal melletti fogadónapjaikon" fontos újabb ismeretségekre tett szert. Társadalomtudományi elkötelezettségének fölerősödésével párhuzamosan megerősödtek ilyen irányú magyarországi kapcsolatai is. Rendszeresen levelezett például a Társadalomtudomány szerkesztőjével, Szombatfalvy Györggyel, akinek lapjában olykor publikált is. Tartotta az összeköttetést a Munkaügyi Szemlével s annak szerkesztőjével, Szeibert Jánossal; nekik alkalmilag szakmai tájékoztatókat és beszámolókat írt. Családi emlékezet szerint ezekben az években hivatalos tanulmányutat tett Kanadában, valamint Lengyelországban — Gdynia, Poznan, Lodz, Czçstochowa, Katowice érintésével. 1937 nyarának végén, a Svájci Autóklub genfi szekciójának gondosan megtervezett menetrendje alapján, saját személyautóján Genfből Zólyomba, majd Budapest érintésével vissza tett jelentős magánutat. Általában elmondható: jól, tisztes polgári nívón élt, saját autója volt, stb. Fia elmondása szerint „Svájcban, gyakorlatilag a második világháborúig autónkon CD (Corps Diplomatique = Diplomáciai Testület) ovális tábla volt elhelyezve. [...] ezzel békeidőben a svájci-francia határon lassítva, de megállás nélkül jogosult volt áthaladni." Viselkedése sajátos helyzetének megfelelően alakult: „A gyakorlati életben — írja róla fia — a környezet megkívánta szokásoknak nem ment elébe, azonban a diplomata tapintatával kezelte és hajtotta végre a tőle elvárt társadalmi és vallási gesztusokat. Templomba nem járt és templomok előtt nem vetett keresztet. A katolicizmust nem támadta. Pap vagy lelkésszel kötődő barátságáról nincs tudomásom. A Bibliát nem tanulmányozta, argumentálásában bibliai példákat nem hívott segítségül, az egyházat adományaival nem támogatta és szolgáltatásait nem vette igénybe. Fiát azonban [később, már Magyarországon] egyházi középiskolába járatta." Kritikai szellemét, valóságlátása élességét jól fizetett pozíciójában sem adta föl. Hivatalosan és nyilvánosan persze fegyelmeznie kellett megnyilatkozásait; nem írhatta meg, nem mondhatta ki nyíltan véleményét. Nem ment fejjel a falnak — ehhez túlságosan okos volt, s túl erős volt sikervágya is. De baráti levelekben