A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

LENGYEL András: József Attila „kedves fiatal professzora”. Tóth Béla (1897-1958)

13-án közölt, keltezése ugyanis ez: Paris, január eleje. Fönnmaradt két Paris, féur. 1924 keltezésű fénykép is; az egyik annak a szállodának a környezetét mutatja, amelyben lakott (Hotel Bisson), a másik pedig párizsi hotelszobáját. Romain Rolland című, ugyancsak a Prágai Magyar Hírlapban publikált tárcája, amelyet február 23-án közölt a lap, szintén Paris jelzéssel jelent meg. S ekkoriban írott harmadik, Európa kalandregénye című tárcája (Prágai Magyar Hírlap, 1924. márc. 9.) is Parist adja meg a szerző tartózkodási helyeként. Hogy mit csinált ekkor Párizsban, hogyan teltek napjai, milyen körben mozgott, nem tudjuk. Három, ekkor írott, fönntebb már említett cikke azonban kétségkívül érett, okos írás; széleskörű franciás tájékozottság, éles, pontos ítélőerő nyilatkozik meg bennük. S — a cikkek szorosabban vett tárgyain túl — kiderül belőlük Tóth Béla korérzékelése és társadalomkritikai hajlandósága is. Az Európa kalandregénye című cikkében például éles kontúrú diagnózist ad: „Ha abból a tényből indulunk ki, hogy ma ritka az az ember, ki eszményeiben, meggyőződéseiben meg nem ingott volna, szükségszerűleg arra a nagy szellemi válságra kell gondolnunk, melyen a háború alatt és után majdnem mindenki átesett. Ennek a megrázkódásnak a következményei gazdasági téren jelentkeznek a legszemléletesebb módon; az értékek azonban nemcsak a pénzpiacon veszítették hitelüket. Az általános felfordulás folyamán kimozdult helyéből az is, ami a szociális élet sarkköveiül s az egyéni világnézet alapjaiul szolgált. Ugyanaz a mohóság, mely a tőzsdén csupán realizáló, nyereségbiztosító műveleteket eredményez, a társadalom minden rétegében az életfelfogásnak elanyagiasodását idézte elő. Az ellenőrizhetetlen vélemények és érdekek harca sohasem volt veszettebb, mint ma." Majd, e korhangulatnak mentális következményeit is regisztrálva, kimondja: „Azt látjuk, hogy a civilizációban való csalódásnak egy olyan írói ízlés lett a következménye, amely — minden idealizmus híján — az ember arcának sárba nyomott mását mutogatja. Az erkölcsi erő kábulatában az értelem még megtartja világos látását, de ez csak arra jó, hogy annál vadabbul s a gúnynak maga ellen fordult keserűségével szaggassa le azt a kevés rongyot is, ami az elegáns rothadást még takarja." Ekkor 27. évében járt; tehetségében és érdeklődésében többféle pálya lehetősége rejlett. 4 Párizsból visszatérve, 1924 nyarán nagy lehetőséget kapott egy akadémiai karrier elindulásához. A szegedi egyetem bölcsészkara „helyettes tanári" minőségben meghívta az akkor betöltetlen francia tanszék feladatainak ellátására. A korábbi professzort, Kari Lajost egy évvel korábban ugyanis eltávolították pozíciójából, új professzorként előbb Kastner Jenő, majd Hankiss János neve merült föl, szegedi kinevezésükre azonban különböző okok miatt nem került sor. Ekkor, átmeneti megoldásként, alighanem pesti professzorainak, Horváth Jánosnak és/vagy Eckhardt Sándornak javaslatára, rá a tehetséges, fiatalra esett a választás. Állását 1924 augusztusában foglalta el (Szabolcsi, 1977. 61.). Az első félévben a 18., a másodikban a 19. század francia irodalmáról adott elő, s — az akkori egyetemi gyakorlat szerint — mint az egyszemélyes tanszékek betöltői általában, minden más feladatot is ő látott el.