A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)
MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján
gazdapárt úgy látta, hogy ilyen körülmények között lehetetlenné válik a városi politikában további együttműködés." 131 A kisgazdák kifejtették, „habár nem is kapott ugyan teljes elégtételt" a sérelmekért pártjuk, de mivel az FKGP „nem kívánja folytonosan a múltra hivatkozva a helyzetet élesíteni," 132 ezért a jövőben részt vesz a városi parlament munkájában. A kisgazda deklarációra adott válaszában Kiss Imre visszautasította, hogy az FKGP ne kapott volna „tökéletes elégtételt" az 1946 nyarán történtek miatt. Majd arról beszélt: „elégtétel a demokráciának", hogy Pfeifferéket („akik miatt kirobbant ez az áldatlan állapot" 133 ) kiszorították a Kisgazdapártból. Kiss Imre polgármester elérte, amit akart. Megszűnt az a szituációi (a kisgazdapártiak bojkottja), amely önmagában nyílt kihívást jelentett a baloldali városvezetés legitimitását illetően. „MERT FŐ A VEZETŐSZEREP, MÉGHA NEM ALKALMAS IS RÁ" (Egy évvel a megzavart gyűlés után) Pfeiffer Zoltán — dél-alföldi kampánykörútja részeként — még egy alkalommal, 1947. augusztus 17-én, a választások előtt két héttel, az általa alapított Magyar Függetlenségi Párt (MFP) első embereként járt Makón. 1946 júliusában — mint láthattuk — még félig spontán módon, a budapesti MKP központ támogatását nélkülözve zavarták meg kommunista párti provokátorok Pfeiffer gyűlését. 1947 augusztusára viszont a helyzet annyiban is megváltozott, hogy immáron az számított hírértékűnek, ha egy rendezvényt az MFP nyugodt körülmények között meg tudott tartani. 1947. augusztus 17-én Makón rendbontás nélkül volt képes megszólalni Pfeiffer. Mindez nem adatott meg neki e napokban a közeli Szegeden és Hódmezővásárhelyen. Mindkét gyűlést megzavarták. Augusztus 25-én az MFP csongrádi választási rendezvényén pedig kis híján agyonverték a pártvezért. Makón viszont nem történt atrocitás. Az MKP irányítói talán úgy gondolhatták, egyszer már „megégették magukat" egy makói Pfeiffer-gyűlés kapcsán... 134 Pfeiffer Zoltán e látogatása azonban alkalmat ad még egy emberi-közéleti motívum kibontására. Az emlékezetes, 1946. július 21-ei gyűlésre — amint arról már szó esett — az FKGP makói elnöke, Szőnyi Imre invitálta meg Pfeiffert és másik két politikustársát. A rendezvény megzavarását is együtt élték meg, majd 1946. augusztus 11-én szintén Szőnyi hívására jött Makóra a megismételt összejövetelre 131 MVL 155 kgy./1947. 132 Uo. 133 Uo. 134 Az 1947. augusztus 17-ei Pfeiffer-gyűlés után néhány nappal Révai József tartott beszédet a városban, amelyben többek között a következőket mondotta: „Szólanom kell még az ellenzéki pártokról. Kezdem mindjárt Makó régi ismerősével, Pfeiffer Zoltánnal és pártjával. Ezek a pártok mind függetlenségi pártnak mondják magukat és elnevezik magukat Kossuth utódjának, vagy makói viszonylatban szólva, Justh Gyula utódjának. Ne engedjük meg, hogy ezek az új pártok visszaéljenek azzal, ami minden magyar számára szent, a magyar függetlenség fogalmával." (Makói Népújság, 1947. augusztus 26. 2. p.)
