A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján

képviselőtestülete a Kisgazdapárt makói vezetőségét, 15 napon belül nyilatkozzék, hogy hajlandó-e azonnal bekapcsolódni a várost irányító képviselőtestületi munkába? 2; amennyiben a Kisgazdapárt nem nyilatkozik 15 napon belül illetve kijelenti, hogy továbbra is távol marad a munkától, utasítsa a képviselőtestület a polgármestert, hogy nevükben tegyen előterjesztést a Belügyminiszternek az iránt, hogy azon időre, amíg a Kisgazdapárt 20 képviselőtagja távol tartja magát a városi munkától a 3 másik párt saját kebeléből pótolhassa a 20 képviselőt, mégpedig kizárólag földműveléssel foglalkozó tagjai sorából, az alábbiak szerint: A Nemzeti Parasztpárt, mint a másik agrárpárt küld 10 tagot, a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt küld 5-5 tagot."

127 A képviselőtestület 1947. február 10-ei ülésén egyhangúlag fogadta el a javaslatot. Határozatot hoztak arról, utasítják a polgármestert, hogy amennyiben a kisgazdák nem válaszolnak vagy elutasítják a megkeresést, „hívja össze rendkívüli ülésre a város képviselőtestületét a további intézkedések megtétele céljából."

1 Az ultimátumban megszabott 15 napos határidő február 25-én járt le. Éppen azon a napon, amikor Kovács Bélát, a Kisgazdapárt korábbi országos főtitkárát a szovjet hatóságok — semmibe véve a magyar jogrendet és a demokratikus szabályokat — letartóztatták.

129 A makói kisgazdák számára is egyértelmű lehetett Kovács Béla elrablásának üzenete: aki szemben áll a kommunista hatalmi törekvésekkel, az arra a sorsra juthat, mint az egykori FKGP főtitkár. A helyi kisgazdapártiak eltökéltségét mutatja, hogy még mindig ellenálltak — az ultimátumban foglaltak és a Kovács Béla-ügy ellenére is. A végső csapás az országos politika felöl érkezett: március 12-én Pfeiffer Zoltánt kiszorították a Független Kisgazdapártból. (Hasonló sorsra jutott a megzavart makói gyűlés másik két szereplője, Parragi György és Pártay Tivadar is.) „Ez a három ember volt annak a megzavart népgyűlésnek díszszónoka és ezeket nem hagyták szóhoz jutni. Vajon most, amikor a történtek: az összeesküvésnek a demokrácia megdöntésére, a parasztságnak a régi sorsba való visszataszítására irányuló próbálkozásai igazolták a népgyűlés megzavaróit, nem kellene-e megváltoztatni álláspontját a Kisgazdapárt vezetőinek és visszatérésükkel színt vallani, hitet tenni a demokrácia mellett?"

130 — írta a kommunista politika szócsöveként a Makói Népújság. A totalitarianus eszmékkel szembeni nemzeti ellenállás históriájában a makói kisgazdák e passzív rezisztenciája egy apró, de mégis elismerésre méltó történet. Pfeifferéknek a pártból való kiebrudalását követően azonban már nem volt tartható az addig követett határozott irányvonal. Március 19-én az FKGP képviselői visszatértek a városi közgyűlésbe. Napirend előtt Gubacsi Mihály kisgazda városatya olvasta fel a párt deklarációját. A dokumentum utal a múltra, mely szerint 1946 nyarára az FKGP és a baloldal között az ellentétek „olyan mértékben kiéleződtek, hogy a Független Kis127 MVL 87. kgy. 2692 ikt/1947. 128 Uo. 129 Kovács Béla elrablásáról: FÖLDESI-SZERENCSÉS: i. m. 143-147. p., illetve FÖLDESI Margit: i. m. 323-334. p. 130 Makói Népújság, 1947. március 13. 3. p.