A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján

nem lehet gyengíteni a mind jobbra tolódó Kisgazdapárt előretörését" — értékelt visszaemlékezéseiben a korszak első számú makói MKP-s politikusa, Kiss Imre. A későbbiekben lehet, hogy a helyi kommunisták elismerték maguk között — amint ezt Kiss Imre közölte —, miszerint az efajta módszerek nem vezetnek eredményre; a gyűlés megzavarását követő napokban viszont az önkritikának nyoma sem volt. Minderre és a korszakra jellemző arrogáns politikai stílusra jó példa Rozsnyai Mihály, kommunista párti városi titkárnak a Makói Népújságban megjelent írása. („Mi már eddig is nagyon sokszor és minden alkalommal megmondtuk: nem a Kisgazdapárt ellen van kifogásunk, hanem a Kisgazdapártban meghúzódott, reakciós és félfasiszta elemek ellen. Ezekkel az elemekkel minden jóindulatunk és jószándékunk ellenére, mivel demokrácia-ellenes cselekedetekről ismételten tanúbizonyságot tesznek, nem vagyunk képesek együtt dolgozni. A Kisgazdapárton belül a vezetés mindinkább a lakkcipős uraknak, álkisgazdáknak a kezébe kerül, amelyek gátolják magának a Kisgazdapártnak demokratikus kifejlődését és előrehaladását. Őszintén szeretnénk, ha a Kisgazdapárt maga, külső felhívás nélkül megtisztítaná sorait. Ez érdeke egyaránt önmagának és az egész ország dolgozó népének is. Nem elégedhetünk meg félmunkával. Félmunkát végzett a Kisgazdapárt, amikor kizárt 20 képviselőt, de nem zárta ki ... Parragit és Pfeiffert. Ezek az urak ugyanoda akarják juttatni a Kisgazdapártot, ahová az 1920-as években juttatta a becsületes Kisgazdapártot Eckhardt Tibor és Bethlen István. Mi aggódunk a Kisgazdapártért, hogy ezek az urak ugyanoda juttatják. 1946. július 21-én Parragi úr és Pfeiffer úr itt járt Makón. Nem elégedtek meg azzal, hogy Budapesten fertőzik a Kisgazdapártot és mindinkább jobbra viszik — ugyanezt akarják tenni vidéken is az egyszerű, parasztszármazású kisgazdákkal. El kell ismernünk, némi eredménnyel jártak. De ez az eredmény csak látszólagos. Látszólagos azért, mert bár Makón is sikerült a Kisgazdapárton belül egy jobboldali csoportot megszervezni Szőnyi Imrével.

48 [...] A demokratikus kisgazdák nem azonosítják magukat ezekkel az urakkal. Úgy látszik, Szőnyi Imre úgy látja biztosítottnak nemzetgyűlési képviselői mandátumát, hogy átállt a jobboldali képviselő Pfeiffer és Parragi úrék oldalára. Nem kell szégyellnie magát — mint ahogyan mondotta Szőnyi Imre — azért, hogy megzavarták a gyűlésüket és visszautasítjuk azt a kijelentését, hogy a Kommunista Párt szervezte meg a gyűlés megzavarását. Nem, Szőnyi úr, csak a mi tömegeink — amint ez a gyűlés is mutat47 KISS Imre: i. m. 232. p. 48 Szőnyi Imre makói középbirtokos gazdálkodó, aki még a II. világháború előtt kapcsolódott be a helyi közéletbe, a Kisgazdapártban vállalt szerepet. Kapcsolatot ápolt a makói származású Eckhardt Tiborral, a párt korábbi első számú politikusával. A háborút követően Szőnyi Imre az egyik megszervezője a Független Kisgazdapárt makói csoportjának. A párt makói vezetője lett. Az 1945-ös választásokkor bekerült a nemzetgyűlésbe, majd 1947-ben az országgyűlésbe is, ugyanakkor tagja volt a helyi képviselőtestületnek. Egy 1948. május 13-ai keltezésű kommunista párti jelentés a következőképpen jellemezte Szőnyi Imrét: „Az 1945-ös választások utáni időben minden igyekezetével a munkáspártokat, de főleg az MKP-t támadta, hol nyüt, hol burkolt formában, s jobboldali gondolkodásával és magatartásával annyira ment, hogy a gyűléseken több esetben nyíltan támadta a MKP-t és általában a demokráciát. 1946. év december hó 2-án Földeák községben az FKP gyűlésén, mint előadó a következő kijelentést tette: Magyarországon demokráciát hirdetünk, hol van itt demokrácia, amikor a kisebbségben lévő nép, köztük az MKP ráerőszakolja akaratát a nagyobb számban lévő népre" (CSML MSZMP CSMBA 26. f. 35 őe.)