A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján

ta, politikailag érettebbek, mert meglátták, hogy miről van szó. A mi tömegeink jól ismerik Parragi és Pfeiffer urakat. [...] Azt tudjuk, hogy a Kisgazdapárt demokratikus parasztjai torkig vannak ezzel a demokráciával. De nem kell különösebben bemutatnunk Pfeiffer államtitkár urat sem. Azt a Pfeiffert, aki májusban kijelentette több újságíró előtt, hogyha jobban megnézzük a gyöngyösi fasiszta terrorszervezkedést, ott tulajdonképpen nem találnánk olyan tényállást, amely szerint a vádlottakra szigorú büntetést lehetne kiróni.

49 Talán Szőnyi Imre gyerekségnek tartja, ha fasiszták gyilkolják ma is annak a hadseregnek a tagjait, akik lehetővé tették, hogy még Parragi, Pfeiffer és Szőnyi úr is szabadon beszélhessenek? Pfeiffer úr úgy látszik, fasisztamentésre specializálta magát."

50 Rozsnyai Mihály imént idézett szavai — amelyek a július 28-ai Makói Népújságban jelentek meg — a legnagyobb magabiztosságra és határozottságra utalnak. A cikk nyomdába adása után történt, hogy az MKP megyei és országos vezetése megállj parancsolt a helyi pártvezetésnek, és kritikával illette a gyűlés megzavarását. Mindennek hatására Rozsnyai lemondott városi titkári posztjáról. A makói kommunisták pedig úgy értelmezték a felsőbb pártvezetés döntését, miszerint „letiltották a forradalmi gondolatot a tagságnál."

51 (Az MKP makói szervezetében 1944-től tetten érhető volt a doktriner-militáns hozzáállás. Minderről Kiss Imre is említést tesz visszaemlékezésében, amikor egy 1944 novemberi taggyűlésről így ír: „Elmondtam, hogy milyen irányvonala van a kommunista pártnak és most már nekünk is azt kell követnünk. A tagok többsége tudomásul vette, de néhányan nem értettek egyet az ismertetett irányvonallal. Megalkuvónak tartották azt, hogy a polgári pártokkal, sőt még a klerikális körökkel is együtt kell működni. Szerintük a proletárdiktatúrát kellene azonnal megvalósítani. És ezt még a későbbi időkben is többször hangoztatták."

52

) A Magyar Kommunista Párt Csanád Megyei Bizottságának 1946 augusztusi ülésén állapították meg, hogy helyben „fennáll még mindig a kissé baloldalra való elhajlás, túlzott radikalizmus, türelmetlenség."

53 Apró Antal, a MKP KV tömegszervezeti osztályvezetője a párt Csanád megyei szervezetének helyzetéről szóló 1946. augusztus 13-ai keltezésű jelentésében is utal rá, személyi ellentétek vannak a makói vezetésben, és egyes kommunista funkcionáriusok részéről „a Párt irányvonalának kérdésében is állandó kritika és támadás hangzik el."

54 (A dokumentum Farkas Mihály asztalára került, aki a következő megjegyzést írta a lapra: „Szükségesnek tartom, hogy a szervezési és ká49 A „gyöngyösi fasiszta terrorszervezkedésről": Fiatal férfiak fegyverrel kívántak elégtételt venni szovjet katonákon, mert azok megbecstelenítették leány családtagjaikat. Az ügyből a kommunisták hatalmas fasiszta összeesküvési pert kívántak kreálni. Belekeverték az ügybe Gyulai László gyöngyösi kisgazda parlamenti képviselőt is, mondván, hogy ő szerezte a fegyvereket a merénylőknek. Mindebből semmi sem volt igaz. Pfeiffer igyekezett segítséget nyújtani az igaztalanul megvádoltak számára, de ebben az ügyben nem járhatott sikerrel, mert a szovjetek mindenképpen meg kívánták torolni a történteket. A fiatalok gyóntatóját, Páter Kiss Szalézt 1946. december 10-én kivégezték. (FÖLDESI Margit-SZERENCSÉS Károly: i. m. 108-109. p., illetve FÖLDESI Margit: i. m. 266-276. p.) 50 Makói Népújság, 1946. július 28. 2. p. 51 Makó az első felszabadult magyar város. II. kötet. 88-89. p. 52 KISS Imre: i. m. 155. p. 53 CSML MSZMP CSMBA 26. f. 3. őe 54 Politikatörténeti Intézet Levéltára, (a továbbiakban PIL) 274. f. 16. cs. 152. őe.