A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján

dezvényt megelőzően Kiskunhalason vettek részt egy gyűlésen. A Kiskunhalas-Makó útvonalon az államtitkár autója defektet kapott, hosszasan kellett javítani a gépkocsit. Emiatt a három országosan ismert közéleti szereplő csak két órás késéssel érkezett meg Makóra.

2 Az összejövetel helyszíne a városháza előtti tér volt. A tömeg nagyságáról egymásnak ellentmondó adatainak vannak. A korszak kommunista polgármestere, Kiss Imre visszaemlékezésében „500 főnyi hallgatóságról"

3 beszélt. A kisgazda szellemiségű Igazság című országos hetilap szerint „többezer ember gyűlt össze."

4 Az akkoriban egyetlen helyi napilap, a baloldali Makó Népújság publicisztikájában arról írt, hogy „nem sokkal többen"

5 lehettek, mint 500 fő. (A résztvevők számáról az eseményről szóló tudósításban nem közölt a lap információt.) A kisgazda napilap, a Kis Újság két, egymástól eltérő létszámról adott hírt a különböző lapszámaiban. Az affért követő napokban, 1946. július 25-én „többezres"

6 tömegről tájékoztatott, míg három héttel később, augusztus 18-án úgy fogalmazott, hogy „néhány száz ember"

7 voltjelen az eseményen.

8 A gyűlést Szőnyi Imre nemzetgyűlési képviselő, az FKGP makói vezetője nyitotta meg, majd átadta a szót Pfeiffer Zoltánnak. Az államtitkár először is a késés miatt elnézést kért, majd a „kisgazdapárt többségi jogairól szólott."

9 A beszámolók szerint ekkor „tört ki a vihar, s az egész gyűlés tartama alatt nem lankadó erővel tartott, egyre fokozódott. Az államtitkár eleinte szócsatát vívott a közbeszólásokkal, majd abbahagyta a beszédet. Szőnyi Imre elnök megkísérelte a rendet helyreállítani, azonban nem sikerült. Pfeiffer Zoltán később folytatta a beszédet, de a zaj ismét megakadályozta benne."

1 Kiss Imre polgármester szerint a kisgazda politikus „olyan becsmérlőén nyilatkozott a kommunistákról, hogy a gyűlésen rad és a recski munkatábor rabja lesz, míg Parragit az ötvenes években az Elnöki Tanács tagjának választják. Pfeiffer sohasem térhet haza, 1981-ben egy New York-i kórházban hunyt el, Parragi 1963-ban távozott az élők sorából, hármójuk közül egyedül Pártay Tivadar érte meg a kommunista rendszer bukását, aki csalódva a rendszerváltó kor közéletében 1999-ben halt meg. 2 Makói Népújság, 1946. július 23.; Kis Újság, 1946. augusztus 18. 3. p. 3 KISS Imre: Egy munkásháztól a városházáig (Önéletírás). Makó. 1989. 231. p. 4 Igazság 1946. augusztus 2. 5. p. 5 Makói Népújság 1946. augusztus 6. 3. p. 6 Kis Újság 1946. július 25. 2. p. 7 Kis Újság 1946. augusztus 18. 3. p. 8 „Rekkenő hőségben a régi városháza járdája közelében tartózkodtam, így hozzávetőlegesen szemben álltam a résztvevőkkel. A közelemben állt Császtvay István, a hatodik osztályos gimnazista osztálytárs és Gajdi István végzős tanítóképzős barát, az ifjú költőtitán. A résztvevők számát utólag nem merném megbecsülni, de népes volt a Főtérnek ez a része. Az erkélyen négyen-öten is lehettek, név szerint Pfeiffer Zoltánra, Pártay Tivadarra és Szőnyi Imrére emlékszem. Szőnyi Imre bácsi bevezető előadása csendben zajlott. Pfeiffer Zoltán szavaiba viszont előbb rövid, inkább tőmondatos bekiabálások történtek. Egyre emlékszem: »Le a lakk-cipős kisgazdákkal!« Erre Pártay Tivadar — miközben a fokozódó hangzavarban valamit mondott is — fölemelte az erkély korlátjára egyik csizmás lábát. Ezt a szimpatizáns részvevők derültséggel és tapssal viszonozták. A bekiáltások olyan ordítozó hangzavarrá fokozódtak, hogy Pfeiffer kénytelen volt beszédét megszakítani." (Dr. Tóth Ferenc ifjú gimnazistaként ott volt a gyűlésen, kérésemre írta le emlékeit az eseményről) 9 Makói Népújság, 1946. július 23. 2. p. 10 Uo.