A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján

részt vevő párttagok és jobb érzésű emberek mind többen közbekiáltoztak és amikor erre Pfeiffer még dühödtebben ocsmány szavakkal válaszolt, olyan hangzavar keletkezett,"

11 ami miatt az államtitkár nem tudta folytatni mondandóját. A Makói Népújság baloldali elkötelezettségű publicistája — kissé cinikusan — úgy vélte: „egy népgyűlés sikere mindig a szónokokon múlik,"

12 majd a következőket írta: „Pfeiffer már szinte az első szavaival olyan hangot ütött meg, mely mélyen sértette a megjelent nem kisgazdapárti hallgatóságot. Mikor pedig az első közbeszólásokra rögtön le söpredékezte a tömeget, természetes csak azt bizonyította be a tömegnek, hogy okkal támadják őt."

13 (A kommunisták részéről a vád, hogy Pfeifferék „söpredéknek, csőcseléknek, részegeknek" nevezték a hangoskodókat, többször is megjelenik.

14 Pfeiffer Zoltán életrajzírói, Földesi Margit és Szerencsés Károly megítélése szerint a politikus „igen robbanékony volt, az ellentétek elsimításához nem igazán értett."

15 Nem kizárt tehát annak lehetősége, hogy a kommunista provokátorok közbekiabálása valóban felbosszantotta az államtitkárt, aki úgymond visszaszólt a botrányt keltő csoportosulásnak. Ráadásul, mivel ekkor éri először ilyesfajta erőteljes inzultus, bizonyára még nem ismeri a módját, miként lehet kezelni az efféle kellemetlen szituációkat.) Hogy pontosan mit mondott Pfeiffer Zoltán, és főként, hogy mit szeretett volna elmondani, rekonstruálhatatlan. Segítséget jelenthet azonban a kiskunhalasi szónoklata, hiszen tartalmilag valószínűleg nem készült két, teljesen eltérő hangvételű megnyilatkozással. Kiskunhalason Pfeiffer kijelentette: „a demokráciában a parasztság nélkül nem lehet politikát csinálni, mint ahogyan nem lehet olyan politikai akciókat sem, melyek ellenkeznének az ország nagy többségét kitevő parasztság felfogásával."

16 Minden bizonnyal e kérdéskörről kívánt beszélni a makói hallgatóság előtt is. Miután Pfeiffernek nem sikerült elmondani a beszédét, Pártay Tivadar nemzetgyűlési képviselő próbált szóhoz jutni. Beszélt a demokrácia eszményéről, sürgette a helyhatósági választások megtartását,

17 tiltakozott azon beállítás ellen, miszerint a kisgazdapárt reakciós lenne,

1 és elismeréssel nyilatkozott a Szovjetuniónak az ország felszabadítása érdekében kifejtett erőfeszítéseiről.

19 E Vörös Hadseregnek szóló gesztus kettős célt szolgálhatott. Pártay igyekezett legalább minimálisan elnyerni a kiabálók bizalmát, továbbá ezt követően kritikaként fogalmazhatta meg, hogy az MKP tagok hozzátartozói nagyobb segítséget kapnak hadi11 KISS Imre: i. m. 231. p. 12 Makói Népújság, 1946. augusztus 6. 3. p. 13 Uo. 14 Makó az első felszabadult magyar város. II. kötet. A népi demokratikus forradalom győzelme. Szerkesztette: Dr. KOROM Mihály. Makó Városi Tanács. 1974. 86. p. 15 FÖLDESI Margit-SZERENCSÉS Károly: A megbélyegzés hatalma. Pfeiffer Zoltán (1900-1981). Kairosz Kiadó. 2003. 251. p. 16 Kis Újság, 1946. július 25. 2. p. 17 A kisgazdák elsőrendű politikai követelése volt, hogy tartsák meg szerte az országban a helyhatósági választásokat. Egy ilyen megmérettetésen ugyanis az FKGP földcsuszamlásszerű győzelmet arathatott voira, eltávolítva ezáltal a Baloldali Blokk helyi kádereit. Nem véleÜen, hogy az MKP vezette baloldal ellenállt a helyhatósági választások megtartására irányuló tervnek. 18 A Pártay által elmondottakról: Makói Népújság, 1946. július 23. 2. p. 19 A beszéd e részéről a Makói Népújság 1946. augusztus 6-ai száma írt (3. p.).