A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

KLEM Rita: Kéthy Anna 1922-es választási kampánya

Ez az eset is alátámasztja, Vásárhelyi Miklósnak a már idézett mondatát, miszerint: „Kéthly döntése előtt nem fürkészte a tájat, hányan állnak mögötte vagy mellette, mindig a lelkiismeretére hallgatott." Végeredményben Kéthly Anna felismerése helytálló volt és az ő koncepciója érvényesült az 1921. márciusában megtartott nőkongresszuson. A konferencián elsőként is végignézték az elmúlt idők eseményeit, rámutattak a rosszul elvégzett munkára, a párton belül mindenki szigorú, objektív kritikát gyakorolt, majd a hibák feltárása után a jövő feladatait fogalmazták meg. Kéthly az alábbi mondattal zárta a nőkongresszusról szóló beszámolóját: „Nehéz munka következik, az út amelyen eddig jártunk és ami ezután jön nem alkalmas a könnyű sétákra. De nem is hívtunk olyanokat, akik nem érzik magukban az erőt a fáradságok, az üldözések elviselésére és aki velünk jön, az a megpróbáltatásokat elkerülni nem fogja."

47 A munka és a viszontagságokból nem volt híján az 1922-es választási év. A pártnak jót tett az önkritika és 1922 elején már egyre több dolgozó nő bekapcsolódott a pártszervezet munkájába, szép számmal szerepeltek nők a végrehajtó bizottságokban, bizalmi testületekben és a sajtóbizottságban. Minden pártszervezet keretén belül nőbizottságokat hoztak létre, amelyek intenzívebben ismertették meg a nőkkel a szociáldemokrata eszmerendszer törekvéseit.

48 Kéthly Anna és az 1922-es választási kampány Az 1922-es választásokon az MSZDP országosan elismert politikai tényező lett, a korabeli jogviszonyok között is új lehetőséget kapott a szociáldemokrata ideológia hirdetésére. A párt nyertese volt a választásnak, de a küzdelem legnagyobb győztese a nőmozgalom volt, ületve maguk a munkásnők. Az agitációba fontos szerepet játszottak a párt női képviselőjelöltjei: Kéthly Anna Budapest I. számú lajstromos választókerületének 3. számú jelöltje, Schmidtmayer Vilma, aki a III. listás körzet 8. helyét töltötte be és özv. Knur Pálné, ő az I. számú választókörzet póttagjai között szerepelt.

49 A közélet aktívan érdeklődött az elszánt „honanya- aspiráns "-ok iránt. A Pesti Napló például külön interjút készített a képviselőjelöltnőkkel, akik beszámoltak esélyeikről, esetleges félelmeikről, programjukról. A Pesti Napló újságírója a komoly, szimpatikus Kéthly Annát tartotta a legesélyesebbnek a parlamenti bekerülésre. A képviselőjelölt kezdetben idegenkedett az interjúkészítéstől, szerényen csak ennyit mondott: „engem a pártom jelölt, nálunk nincsenek primadonnák." Megválasztása nem okozna neki különösebb örömöt, mint ahogy az ellenkezője sem fájna neki, ő a pártjának dolgozik, és ezt a munkát a választások után is folytatni akarja. Majd a riporter azután érdeklődött, hogy igaz- e az a vád, mely szerint a szociáldemokrata nők sohasem álltak a női érdekek speciális programja mellett, hanem a férfiak szekerét húzták. Kéthly igennel válaszolt, és úgy érvelt, 47 Nőmunkás, 1921. március 1. 1. p. 48 Nőmunkás, 1922. február 15. 1. p. 49 SZAKASITS Árpád: Szociáldemokraták a parlamentben. Bp. 1922. 32. p.