A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

KLEM Rita: Kéthy Anna 1922-es választási kampánya

hogy nekik nincs szükségük speciális nőpolitikára, mert a szocializmus programja nem ismeri a nemi különbségeket és a dolgozó nő, a család, a gyerekek érdekeit „természetszerűleg" magába foglalja. Reakciójában kifejtette, hogy míg a szociáldemokraták a problémákat akarják orvosolni, addig a feministák csak a gondok tüneti kezelésére vállalkoztak. Ezt a nézetét több alkalommal kifejtette a választási gyűléseken elmondott beszédeiben és írásiban. Arra a kérdésre, hogy fél-e a tisztelt ház viharaitól csak annyit válaszolt, hogy ezeket a küzdelmeket megszokta már a pártéletben is. Schmidtmayer Vilma nyilatkozatában elmondta, hogy számára mindegy, hogy megválasztják vagy sem, a legfontosabb a munka, a küzdelem, de nem saját magáért, hanem a jövő generációjáért. A nyilvános szereplésektől nem fél, szerinte: „a fő, hogy az ember igazat mondjon, azt, amit érez, akkor meg kell, hogy találja a kapcsolatot a hallgatóságával."

50 Mindkét portréból tükröződik a politikusok szerénysége, elszántsága, céljaik azonossága. Ennél a pontnál ki kell térnem és meg kell vizsgálni a Kéthly által említett feminista mozgalmak célkitűzéseit. Magyarországon a szociáldemokrata nőmozgalom mellett a századfordulón a polgárság legprogresszívebb rétegének vezetésével megszületett a polgári haladó feminista nőmozgalom. Ez a mozgalom a nők emancipációs célkitűzéseit általánosan fogalmazta meg, vagyis a munkáért, a művelődésért és a politikai jogokért való küzdelmet éppen úgy zászlajára tűzte, mint a különböző „elesett" női rétegek (leányanyák, prostituáltak) védelmét. Nyilvánvaló, hogy ezen célokat a szociáldemokraták is elfogadták. A vita a két jelentős és haladó nőmozgalom között a női választójogért folytatott harcban bontakozott ki. Ennek a nézeteltérésnek a lényege abban körvonalazható, hogy míg a feministák hosszú viták után a polgári nőmozgalom osztálykompromisszumos felfogásának megfelelően a választójog mérsékelt formájával is megelégedtek volna (pl. a műveltségi cenzust elismerték) a szociáldemokrata nőmozgalom az általános választójogért küzdött, s a női választójogot csak annak keretében kívánta biztosítani, vagyis a nők választójogát az osztályharc függvényeként kezelte.

51 A másik jelentős feminista mozgalom hazánkban a keresztényszocialista mozgalom volt, melynek gyökerei a vallásos, nemzeti és jótékonysági egyesületek tevékenységében található meg. A keresztényszocialista nőmozgalom osztályszemléletében és programjában is osztozott a keresztényszocialista mozgalom általános elveivel és jellemzőivel. A proletártömegek elhódítása az osztályharcos mozgalomtól, a „keresztény öntudatnak", mint osztályok feletti erkölcsi tudatnak kialakítása- a keresztényszocialista nőmozgalomnak is központi gondolata volt. Ettől a mozgalomtól igen távol állt a nőemancipáció gondolata, ez a szociáldemokrata és polgári feminista nőmozgalommal szemben tanúsított ellenséges magatartásból tűnt ki. Az említett mozgalmak követeléseit túlzottnak, igazságtalannak tartották, mert: „Az egyenlőség a munka terén, más szóval a nő függetlenítése a gazdasági téren méltányosnak látszik. Pedig az egyenlő munka feltétele az egyenlő munkabírás volna." A két irányzat teljes erkölcsi elítélése is jól kivehető, amikor is a feminista nőmozgalom nőeszményét szembeállították a keresztény nőeszménnyel: „Egyik égő vörös ruhában a szabad szerelmet hirdeti, a másik fehér ruhában, ko50 Pesti Napló 1922. május 28. 51 N. SZEGVÁRI Katalin: i. m. 103-104. p.