A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)
KLEM Rita: Kéthy Anna 1922-es választási kampánya
Ezekben a kerületekben a legismertebb jelöltek a következők voltak: az I. választókerületben a listavezető Peidl Gyula volt, a második helyen állt Batitz Gyula őt követte Kéthly Anna. A II. kerületben első helyen állt Peyer Károly. Propper Sándor volt a második, őt követte Rothestein Mór. A III. választókerület listavezetője Vanczák János volt, őt követte Farkas István, Kitajka Lajos és Jászai Samu. A Budapest környéki választókerület listavezetője Miákits Ferenc volt, a második helyen állt Szabó Imre, őt követték Saly Endre és Várnai Dániel jelöltek. A vidéki választókerületekbe 39 jelöltet állított a párt, ezekből a legjelentősebbek: Békéscsaba: Szeder Ferenc, Dorog: Peyer Károly, Nagymaros: Szakasits Árpád, Hódmezővásárhely: Szeder Ferenc, Orosháza: Farkas István, Ózd: Vanczák János, Soroksár: Knaller Győző és Szeged: Peidl Gyula volt a jelölt. 23 A vidéki kerületekben a párt tíz törvényhatósági jogú városban állított jelölteket, ezekben titkosan, külön választókerületként egy jelöltre történt a szavazás. A vidéki jelölések második csoportja a nyüt szavazásos, de ipari jellegű munkáslakta kerületekbe történt. Elsősorban a bányavidékeken (Salgótarján, Dorog, Tatabánya, Pilisvörösvár), valamint Ózdon szándékozott indulni szociáldemokrata képviselőjelölt. Ezután következtek volna a tulajdonképpeni „vidéki" kerületek. A fennmaradó húsz jelölt közül azonban a nagyobb vidéki városokban (pl. Szombathely, Békéscsaba, Kaposvár), vagy pedig közvetlenül a főváros környékén fekvő kerületekben (Soroksár, Törökbálint stb.) indult. A falusi- községi kerületek közül csak néhány olyanban állított jelöltet a szociáldemokrata párt, ahol nagyobb szervezetei voltak. A pártvezetés a falusi kerületek százaiban meg sem kísérelte a választási agitációt és a szervezés megindítását. Az április végén induló választási harc tömegmozgalommá vált. A munkásság, a dolgozó tömegek két éven át elfojtott politikai tettvágya most felszínre tört, és hatalmas arányú érdeklődéssé, aktivitássá nőtt. Megmutatkozott ez a népgyűléseken a tömeges részvételben, ahol a hangulattal lépést tartandó, a szociáldemokrata szónokok is élesen támadták a kormányt. A névjegyzékek összeállítása után elkezdődött az ajánlási ívek aláírása. A választójogi rendelet értelmében a jelölt csak akkor indulhatott, ha a 10 000-nél kevesebb választópolgárt számláló kerületekben a szavazati joggal rendelkezőknek legalább tíz százaléka, az ennél nagyobb létszámú kerületekben pedig legalább ezer választópolgár aláírta az ajánlási ívet. Tehát az úgynevezett titkos kerületekben is, még a szavazások előtt, a szavazók tekintélyes hányadának fel kellett fednie szándékát. Ez a városokban sem volt veszélytelen, mégis Budapesten csak annyit kellett közzétenni, hogy hol gyűjti az aláírásokat a szociáldemokrata párt, a munkások tömegével érkeztek oda. Vidéken már maguknak az aláírásoknak az összegyűjtése sem volt könnyű munka, ugyanis a fenyegetőzés, a retorziók kilátásba helyezése, az aláírások hatósági megsemmisítése sokkal gátlástalanabbul folyt, mint a városokban. 24 A választás nem egy napon zajlott le, hanem több részletben bonyolították le, és két napra, május 28-ára és június 1-jére tűzték ki. Valójában azonban négy menetről beszélhetünk. Azokban a kerületekben ugyanis, ahol május 28-án egy jelölt 23 Népszava, 1922. április 26. 2. p. 24 SERFŐZŐ Lajos: i. m. 54. p.
